zsu335 blogja
Öregapó emlékére
Öregapó csillaggá változott egy szombat éjjelen, úgy
hogy senkinek sem szólt,De mindenkitől elköszönt.Itt él szívünkbe örökkön örökké.Elfáradt, hát batyút vett, Itt hagyva a legfontosabbat szeretetét.Hiányzol öreg vándor, ki annyi jót tett mindenkivel.Most már kirándulhatsz kedvedre, a csillagok közt, Isten kezét fogva.Ragyogásod és szereteted mindörökké itt lesz velünk.Kedves apó szívünkbe zártunk, Isten véled.Merengésben
Játszol , játszom.
Nézel. nézlek.Szemem tüzében elégsz Szemed tüzében elégek.Mosolyogsz, nézlek.Mosolygok, nézel.Becsukom szemem, és látlak, érezlek. Játszol, játszom. Szemed tüzében elégek. Szeretlek, szeretlek élet. Talán megint élek?Érzem.... Te vagy a végzet.Újra gondolva Touch my Soul
Kis összetört világomban vágyok hogy valaki megint össze rakjon. Vágytam éreztem és össze törtem egy tavasszal, mikor nyílt az orgona. Tavasz igért de akkor becsapott. Rózsaszín felhők közt bújkált a napsugár. Kérlőn néztem az égre mond miért. A napsugár csak kacsintott és tovább állt. Néztem az égre mond miért. Mozaikom darabjai víz tükrébe. Néztem a vizet az eget mindenhol kerestelek. Téged akit kértem hogy segítsen élni tanítson megint szeretni. Vágytam vártam. Az égiek hozzám küldtek. Észbontón érzem te tanithatnál megint élni és mozaikom össze rakni. Várnom kell mert az ég csak a kulcsot adta át neked ajtómhoz. Kinyitod-e csak rajtad múllik. Félek hogy nem mered, pedig látom szeretnéd. Tükörként látom magam benned. Félek és te is félsz. Ég mond miért. Vágyok, várok hátha lépsz felém és mozaikom és a tied össze rakjuk. Napsugár kacsintott. Bízz már kicsit. Vágyok élni megint.
Emlékezés Óda a pécsi toronyhoz
Pécsen jártam ma megint.Tornyunkat néztem, és a régi emlékek a szivembe hasitottak.De rég volt, talán igaz sem volt.Nevünket őrzi azóta is, kis szívbe zárva tornyunk. Lépteinket vigyázza a Dzsami.
Utunk felfele indult kézen fogva. Erdőn át, ahol még a kő is meg van talán és azóta a madár sem járt. . Leülltünk, szemünk egymásba veszve. Sütött ránk a napsugár. Akkor egyek voltunk, talán mindörökŕe. Szemedben láttam magam.Mosolyogtál rám, kezed kezemben, szemed a szememben.
Hangos telefon csörgés szakitotta át ezt az idilli képet. Visitó hang ,melyet egész Pécs hallott talán. Szét verte a csendet, és a reményt, a szerelmet. Azóta is vágyom a Dzsamira, a kis kőre, hangodra, ami akkor átölelt.
Ma megint oda gondoltam magam ahol boldogok voltunk. Rég volt, talán igaz sem volt.
Szemed fényében
Szemed fényében, megújjult a szívem . Megláttam benne az új tavaszt. Sodródtam eddig az árral, néztem az elsuhanó árnyakat. Vágytam hogy megint elvesszek , vágytam újra érezzek.
Véletlen hozzád sodort, észbontón vert a szívem egy perc alatt elvesztem szemedben.és ez a Való Világ