zsomcike blogja

       Kéne még
        (Katámnak)

Mikor mész az utcán, s a fiúk már nem füttyentenek,
a szomszéd srác hangos csókolommal köszön
Tudod, hogy valami nincsen rendben veled.
Reggeli tükröd egyre furcsább képet mutat,
gyanakodva nézed álmos, pókhálós arcodat.
Amit a tapasztalat lelkedbe vésett,
Bőrödbe sebzik, mint sok mintás képlet.
Szemed körül halvány rajzos karcolat......

Tested valahogy mássá faragják az évek.
Elborzaszt a gondolat, hogy
kenheted a ránctalanító krémet,
pedig ezer dolgot kéne megtenni,
-amíg nem késő.....
(Új burkod utálod, hisz ifjú még a lélek).
Kilimanjárót mászva törni az égnek,
Repülni volna jó,
s érezni milyen a nyitott ejtőernyő.

Akkor hirtelen eszedbe jut egy emlék,
a tenger partján kuporogtál nemrég
s rajzoltál a homokba.
Öntőformával sütötted a napot,
addig kisöcséd sírva kutatta
az este megcsodált csillagot.

Óvnálak

Jöttél száz rózsa bíborával elém,
Orgona ága szűziesen szelíd
Félve bontogatná lila fürtjeit
Lelkem még gubbaszt a Koponyák hegyén.

Marad páncélom, szorít változatlan.
Hiába ontják illatuk tavaszok,
Az érzés már túl messzire utazott.
Nem kopogtat szívemben, más alakban.

Mi napjaimból talán még hátra van,
Tudom, hogy fájón éget majd hiányom
Maradnék sötétben inkább társtalan.

Óvnálak, ne láss úgy engem. Védelek!
Már fény sem pislákol életem taván.
Mikor végleg mindörökre elmegyek.

Szögesdrót

Jövőnek szilánkja robban, szerteszáll
Istenem hiába is hívtam, kértem,
Kikeményített lelkem szírt szélén áll,
Átprogramozott aggyal bambán néztem.                       
                      Gyilkos volt
Vérben tisztulva megnyílt naív szívem
Lélektükrömben elfolyó torz arcok.
Festményből kirontó dúlt skarlátszínem,
Csitulnak bennem veszett ádáz harcok.
                   Gyilkos volt
Visszamennék a múltba, de nem lehet.
Istenhez sem szólok, nem várok semmit.
Nem akartam, hogy kiégett lom legyek
Ajtómon lakat, már nem látok senkit!
                   Szögesdrót 

Olvadó jelen

Tegnappá rongyolt, elfáradt szavak
Ábránd karján eddig titkoltalak.
Csillagból fontam rád mákony estét
Tündérlány ajkán rebbenő emlék.

Őszöm megtört, haldoklik szép mesém
Bíborszínű nyelvek martak belém
Nem játszik bennem többé csalfa fény
Most olcsón kínált könyv lett a remény.

Álomháló szélén ég a végzet
Lángtestükben kúszó fátyolképek.
Félelmében foszló bársonylélek
Könnyes boldogság: csillanó képzet.

Tegnappá omlott büszke hegyormok
Dőltek rám sorban - gólemi tornyok.
Tűzön táncolt meztelen kis talpam
Felhőkön lógott, - megfagyott lassan.

Zsömle a kutyám volt. Már jó ideje halott. Hiánya pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Azóta sincs kutyám. Nem tudnám újra átélni egy barát, örök gyermek elvesztését.