Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Megadás
zsomcike• 2011. március 16. 16:16
Szögesdrót
Jövőnek szilánkja robban, szerteszáll
Istenem hiába is hívtam, kértem,
Kikeményített lelkem szírt szélén áll,
Átprogramozott aggyal bambán néztem.
Gyilkos volt
Vérben tisztulva megnyílt naív szívem
Lélektükrömben elfolyó torz arcok.
Festményből kirontó dúlt skarlátszínem,
Csitulnak bennem veszett ádáz harcok.
Gyilkos volt
Visszamennék a múltba, de nem lehet.
Istenhez sem szólok, nem várok semmit.
Nem akartam, hogy kiégett lom legyek
Ajtómon lakat, már nem látok senkit!
Szögesdrót
Iziszcsillag52011. április 11. 13:07
Néha nekem is vannak ilyen ''szögesdrót-érzéseim''...
Nem kívánom Senkinek sem!
Nagyon jól átjött a műveden mindaz, ami fáj!
Szívből gratulálok hozzá!
zsomcike2011. április 11. 12:05
Köszönöm Zsuzsikám!!!!!
kozmazsu2011. március 20. 15:36
Édes Fruzsi!
Ez már a féjdalom, a reménytelenség és a gyötrelem párlata! Gratulálnék hozzá, és teszem is, bár hiszem és tudom, soha nem leszel kiégett roncs, s nem fog körülvenni szögesdrót! Mert igaz, amit István ír, az ember mindig képes felállni, megrázni magát és megtenni az újra és újra első lépésnek számító lépéseket!
Hiszem!
Szeretettel: zsuzsa
zsomcike2011. március 18. 20:40
Kedves István, remélem a répakúra használ majd, nem mintha szükség lenne rá. Várom a levelet. Köszönöm, hogy olvastad. Fruzsi
stapi2011. március 18. 20:36
Kedves Fruzsina! Remek verset írtál, igen magas színvonalon. Olyannyira, hogy nem is értem teljesen. Kénytelen voltam elmenni a nyulambulanciára egy kis észfokozó répakúrára. :) A többit privátban, ha nem gond. És persze szeretettel Gratulálok!
zsomcike2011. március 16. 18:47
Köszönöm István, hogy mindig megértesz és főleg értesz.
Vallejo2011. március 16. 17:44
Van hogy úgy érezzük, elfáradtunk és hiábavalónak hisszük az küzdést. Aztán van, hogy mégis megrázzuk magunk és még egy lépést teszünk előre. Valami Isteni ösztön tovább űz bennünket. Az élet ösztöne.
Értelek és főleg megértelek!
Nagyon kifejező versben szóltál Fruzsi Kisleány!