zsomcike blogja

Gondolatok
zsomcike•  2011. május 3. 07:44

Veszprém

Veszprém

Fogamon még bújik a tegnapi kacaj
Lelkek ajtaja sarkáig nyitva, tárva.
Szeretet csendje fénylik fel a szobába
Verselő poeták gyöngyszava felkavar.

A ritmus hulláma dalokban összecseng,
A kis csizmás talpacska parketten csattan,
Táncoló fekete ing pörgeti lassan.
Engedtük látni érzéseink idebent.

A szívek mint piciny szentjánosbogarak,
Világították meg az éji utakat.
Minden mozdulat egy irányt mutatott.

Elfeledve bajt, otthoni gondokat,
Egységben voltunk ezen az éjjelen,
Ott Veszprém utcáin boldogan, éberen.

 

 

zsomcike•  2011. május 3. 07:30

Óvnálak

Óvnálak

Jöttél száz rózsa bíborával elém,
Orgona ága szűziesen szelíd
Félve bontogatná lila fürtjeit
Lelkem még gubbaszt a Koponyák hegyén.

Marad páncélom, szorít változatlan.
Hiába ontják illatuk tavaszok,
Az érzés már túl messzire utazott.
Nem kopogtat szívemben, más alakban.

Mi napjaimból talán még hátra van,
Tudom, hogy fájón éget majd hiányom
Maradnék sötétben inkább társtalan.

Óvnálak, ne láss úgy engem. Védelek!
Már fény sem pislákol életem taván.
Mikor végleg mindörökre elmegyek.

zsomcike•  2011. március 16. 16:16

Megadás

 

Szögesdrót

Jövőnek szilánkja robban, szerteszáll
Istenem hiába is hívtam, kértem,
Kikeményített lelkem szírt szélén áll,
Átprogramozott aggyal bambán néztem.
                       
                      Gyilkos volt
Vérben tisztulva megnyílt naív szívem
Lélektükrömben elfolyó torz arcok.
Festményből kirontó dúlt skarlátszínem,
Csitulnak bennem veszett ádáz harcok.
                   Gyilkos volt
Visszamennék a múltba, de nem lehet.
Istenhez sem szólok, nem várok semmit.
Nem akartam, hogy kiégett lom legyek
Ajtómon lakat, már nem látok senkit!
                   Szögesdrót