Maya blogja

p { margin-bottom: 0.21cm; }

Ártatlannak tűnő pillanat

megbolygatja életünk

a járt útról kíváncsian, félve,

de mégis lelépünk.

Játszom az árral

nehéz szembe úsznom

elkap egy sodrás

hát vigyen! – hagyom.

Egy szigethez érek

futok a homokon

boldogság palánták nőnek

az édeni partokon.

Nyújtom feléjük kezem

hogy leszakítsam őket,

de inkább várok még

amíg kifejlődnek.

Őszinte, igaz hittel

táplálom majd őket

s távol tartom tőlük

a borús felhőket.

Színpompás látvány

ha nyílik a szerelem virág

szivárvány fényben

ragyog az egész világ.

Kettőt leszakítok ... és

szívem kertjébe átültetem

így bárhol is járok

mindig magammal vihetem.

Mindenütt kereslek,

bejárom érted az egész világot

mert neked kell adnom

az egyik virágot.

Érted élek

Nincs semmi különös, csak létezem

Érzékeim működnek, lélegzem

Körül vesz a világ, jó nekem.

Látom a sík mezőt a bérceket

Az erdőt a felhőt a színeket

Festek virágot, csodás képeket.

Hallom a világnak összes zaját

A gyárak monoton, bús moraját

S a gondtalan gyermekek kacaját.

Érzem a mézédes forró nyarat

Télen a hófehér hideg havat

Bőrömön a sós ízű nagy tavat.

Csak téged nem látlak, el nem érlek

Hogy nem hallom hangod attól félek

Hisz' minden pillanatban érted élek...

p { margin-bottom: 0.21cm; }

Itt csengsz bennem

úgy várlak én mindig

mint kisgyermek a csengettyű hangját,

mely a csoda karácsonyfához hívja,

ahol édes meglepetések várják...

..és én mindig hallom e csilingelést..

itt csengsz , itt szólsz bennem,

itt-

szerelmes szívemben

hogy lehet leírni, mit érzek, ha szól az a bizonyos zene..?
érzéseket ébreszt, mellyel a szívem van tele..
Belém furakszik, helyet csinál magának
s hangjai velem egyé válnak.

Néha váratlanul szólal meg az a bizonyos zene...
a dallamok emlékekkel vannak tele
hagyom, hogy átjárja magányos lényem
most már tudom, együtt kell vele élnem.

Olyan érzés ez,
mint a nap útja.
Reggel felkel, világosságot
reményt hozva.

Aztán ragyog az égen
fényes sugaraival simítva.

Majd bíbor fényre vált
arcát szégyenlős
alkony pirítja,
mely előbb még
derékig látszik,
majd teljesen elrabolja.

Minden pillanat
egy ilyen felragyogás-
amikor meglátlak..,
és alkonypír utáni éj van
amikor nem vagy..