Maya blogja

Találj sok sok boldog percet

szeretőt, ki megölelhet

himnusz legyen baráti szó

szív dobbanás – jövő jelszó.

Tollból ki nem fogyó tinta

gondolat lendítő hinta

jövőre is legyen minta

mit is írjon az ART-ista...títs2en, hogy boldogan ébredj egy csodálatos napra..

A szerelmet vesztett ember

magányából költőt nevel.

Szíve ürességét telíteni kezdi

a kérdések halmazával,

és önmarcangoló, fájó érzésekkel

tölti meg, de érthetetlenül,

egyre nagyobb az űr,

melyben saját, erőtlen szívdobbanása

visszhangzik.

Halvány villanás a gondolat

mi belőled látszik

a voltál emlékeivel remegve játszik

emlékkönyvből szabadult kép

szunnyadni tért parázsba lép

veszélyes álom ébred

tüzem máglyává izzik...

Ajtóm előtt állsz

a kulcs illik a zárba

és te mégis vársz.

Nyitom tenyerem

kusza életvonalak

veled kell mennem.

Napsugár hevít

a jég elolvadt, fázom

ezen a nyáron.

Álmom hív megyek

nagy kapu belépni fáj

de mégis megyek.

Nem tudom neved

de csodálom a szemed

Fürdőzöm benned.

Titkos szerelem

a szív piros- hát tilos?

bűnöm vagy nekem.

Fakó csillag ragyogás

síró hajnalon

ébredez az elmúlás.

Kihűlt szívem 

Kihűlt szívem ablakán

agyon mosott gondolat cikázik

homályosan terjeng s

karcolón jégvirágzik.

Terjed!

Egyre be – mélyebbre

az érzékeny felületre.

A fájó emlék- táplálja

s fehér dér hizlalja porzóját

mitől kibontja gyémánt ragyogású

törékeny szirmát

és csak terjed.

Már hűs pára a lehelet

s mozdulni sincs kedved

lehet még tudnál, de nem lehet!

Szíved gyengülő dobbanása sem riaszt

dermedten-mereven

behálóz a jégvirág

s mielőtt beleolvadnál-belefagysz...