Maya blogja

Már régóta lógok a falon.

Sok éve, egy kattanással készültem.

Fotó, hófehér keretben -

mosolygó lány néz ki belőlem.

Néha elmegy előttem valaki,

hm… Anya.

A falra a képem Ő rakta ki.

Nap mint nap Őt látom,

s mindig a holnapot várom.

Néha egy pillanat csupán,

mikor szeme rám villan,

ám sokszor bámulva néz rám.

Ilyenkor azt érzem fülig szalad a szám.

Anya szeme simogat,

s fut mögötte ezer kedves gondolat -

Szöszke hajamba túr,

azt érzem,

mitől megremeg papírra nyomtatott lényem.

Szeretve sóhajt, csodál engem,

hú, de jó, hogy ide kerültem!

Keretemben határtalan az idő,

éled a múlt s állni látszik a jövő.

Ugyanaz a pillanat,

nem változok a múló évek alatt.

Hoppá!

Mindjárt elszédülök!

Keretem lendül, leveszi anya a szögről,

s vágyott ölében landolok.

Mély fotelben, lábát maga alá húzva,

az „engem” képét két kezében fogja.

Halkan dúdol,

s a dal visszavisz a rácsos ágyba,

anya keze simít babát mély álmába.

Ez az én képem.

Tudtam mindig -

én örök vagyok az övében.

Én kép a képben,

hófehér keretben,

s elhomályosulok

a könnyező

szemekben.

Keresem a helyemet

Mindig vágytam a magasba...

A kék égen úszó felhők közé,

Hogy engem öleljen először

A felkelő Nap bíbor sugara.

Szárnyakat szabnék magamnak a habos felhőkből

S egy fénysugárra hasalva szálldogálnék.

Gyönyörködnék a lentben..

Innen fentről.

Napsugárba csomagolt mosolyom küldeném

A színes világnak,

hogy mindenki boldog legyen!

Közben tágra nyílt szemmel pásztázom a tájat,

a helyemet keresem.

A helyemet...

Innen fentről oly nagy a világ...

de olyan pici minden.

Habos szárnyaim gyorsabban lengetem..

Hogy jobban lássak , lejjebb ereszkedem.

Keresek egy pontot...hm...inkább kettőt.

Két ragyogó pontot, mely jelzi, hogy

Ott a helyem!

Már nem kellenek a szárnyak!

Nem akarok tovább repülni,

hisz megérkeztem..

E két varázsos pontban van

 az én helyem...

p { margin-bottom: 0.21cm; }

Kedves betegecske Emberke!

Lehet szervezeted nem remekel rendesen,

nem kell elkeseredned.

Szedegess cseppeket s egyebeket.

Tested fektesd le,

ne kecmeregj semerre se.

Meleg fejedre helyezz jeget.

Lelkednek kedvezzen kellemes zene,

melyben elernyedsz s

reggelre tested rendben lesz..

Kívánok neked egy mezőt,
ahol színes boldogságok nyílnak.
Ahol hanyatt fekve a kék eget nézed
s ők föléd hajolnak.
Bársonyos szirmukkal érintgetnek,
becéznek Téged.
Édes nektárból gyúrt mannát
tesznek elébed...

És a többi.... már csak rajtad múlik...

A " jajdepompásfa" előtt állok...
Az apró, meleg fények
aranyló sziluettet festenek
a néma díszek köré...

Álruhába öltöztetett álom.
Csillagszóróként gyúl lelkemben a vágy
tüzes szikrái égetik szívem
elbújnék a semmi mögé...