tomorg blogja

Éjszakai életmódot folytat, 

Fán élő állat magasan, 

Boldog világban élhetnénk,
ha a próbálkozást is értékelnénk,
nemcsak magunk dolgát élvezzük,
más suta lépteit is észrevesszük.


Végig néztem a friss versek listáját,
vége felé láttam, szomorú valóságát.
Van költő ki hetekig egy szívet se kapott,
versén szegény mennyit fáradozhatott.


Úgy teltek el napok, feléje se néztünk, mi
szíveket gyűjtöttünk, versengve élvezzük.
Lehet rossz a rím, nem jó, nem költői a rag,
segíteni valahogy, jelezni felé a más hogyant.


Ki tanítja, magyarból jó, tanácsot adj kérlek.
Segíthetsz másnak az élet meghálálja ezt néked.
Nem tudjuk lényegét? Bocsánat, most tapasztaljuk.
Tanuljuk a jót, a törődést, az érzést továbbadjuk.


Terápiás céllal költjük az élményét,
elolvassák az oldalon, s  azt visszajelezzék.
Van saját meglátásunk, életérzésünk, nem
Petőfit, Jókait kell állandóan idézzünk.


Ők a nagyok,  A nagyok, tanultuk.
Mi csak magunknak s egymásért írogatunk.
Szerintem ez itt a hangsúly, a lényeg,
versen szöszölünk, s nem a TV hülyeségén élek.

Eltűnt évek

Barátom édesanyja emlékére

Eltűntek az éveink

egy pillanat alatt,

édesanyám tegnap még,

énem karjaidba szaladt.

Nem lehet, csak ennyi

volt, közös utazásunk!

Nincs többé féltően gyengéd,

ölelő aggódásod?

Ki mondja többé:

"Szeretlek, kisfiam!",

melegséggel hazaváró,

kedves hangoddal?

Tudom, elkerülhetetlen

a sors keze, de hirtelen

itt lettem, kis gyermekből

így egyszerre felnőttem...

Futnék, szaladnék

hozzád, ha tehetném,

az idő kerekét meg

jól visszatekerném!

De múlóan, mi változna,

csak még jobban fájna?

E sebző napodat tudva,

elhagysz mostanára.

(Tömör Gábor, 2019.07.15.)

a Föld
drága Földanya


Akár egy színpompás üveggolyó,
száguldva forog a semmi
közepén,
fénycsillaga körüli tejutat-járó,
oly sötét mindenség,
hideg szegletén.


Sebessége lehetetlen vágyálom,
ily`gyors repülni, elég nagy
tét,
keringőzve viseli el Mindennapját,
estfénynél csodálja,
holdarcú gyermekét.


Emberi múltat épp, hogy jegyzi,
talpunk alatt megkövesedett
idő.
Életév hozzá oly` homokszemnyi,
amolyan kérészvirágnyian
halálbaröppenő.


Nem fáj neki, ha fúrják, faragják,
érte csatákat vívnak kincseiért,
s
mint ázott eb, ha megrázza magát,
pánikkal futunk szerteszét.


Vonzalma nyugalmat biztosít,
napsütötte vízóceán felejthetetlen
élményként,
mely lélegzetelállító ősi természet,
láthatatlan erőt ad
éltetőelemként.


Rajta milliárdnyi hanggal utazunk,
mint tüskék meredve az ég
felé,
gondolkodón űzzük röpke életünk,
mely` lehetőség, oly` dicsőség
Istené.



2019. Tejutat-járó = egy rendszer, hasonló, mint a tengeralattjáró, "halálbaröppenő" = oly gyors szalad az élet, még arra sincs idő, különírjuk. A Föld a Nap körül kb. 107 ezer km/h halad, plusz 1674 km/h-val forog.


A művészi szándék és a megjegyzésben leírtak miatt, kérem ne korrigálják ezen kifejezéseket. Köszönöm.


Akár egy színpompás üveggolyó,
száguldva forog a semmi közepén,
fénycsillaga körüli világűrt járja,
sötét Univerzum, meleg szegletén.

Sebessége lehetetlen vágyálom,
ily' gyors repülni, elég nagy tét,
szakadatlan elviseli tüzes Napját,
keringőzve öleli Hold gyermekét.

Emberi múltat épp, hogy jegyzi,
talpunk alatt megkövesedett idő,
hozzá képest éltünk homokszemnyi,
oly' kérészvirágnyi halálba röppenő.

Nem fáj neki, ha fúrják, faragják,
érte csatákat vívnak kincseiért, s
mint ázott eb, ha megrázza magát,
mi bolhák futkosunk szerteszét.

Gravitáció, a víz, nyugalmat biztosít,
a Naphője sem feledendő tény.
Levegővel működik ősi természete,
láthatatlan erőt ad éltető elemként.

Rajta utazunk dölyfös hangon,
mint tüskék meredünk az égfelé,
fontoskodón röpke életünk űzzük,
mely' lehetőség, de dicsőség Istené.

A Föld a Nap körül átlag kb. 107 ezer km/h sebességgel halad, plusz forog 1674 km/h-val.


2019.