Esély 2, Másképp kellene…

Boldog világban élhetnénk,
ha a próbálkozást is értékelnénk,
nemcsak magunk dolgát élvezzük,
más suta lépteit is észrevesszük.


Végig néztem a friss versek listáját,
vége felé láttam, szomorú valóságát.
Van költő ki hetekig egy szívet se kapott,
versén szegény mennyit fáradozhatott.


Úgy teltek el napok, feléje se néztünk, mi
szíveket gyűjtöttünk, versengve élvezzük.
Lehet rossz a rím, nem jó, nem költői a rag,
segíteni valahogy, jelezni felé a más hogyant.


Ki tanítja, magyarból jó, tanácsot adj kérlek.
Segíthetsz másnak az élet meghálálja ezt néked.
Nem tudjuk lényegét? Bocsánat, most tapasztaljuk.
Tanuljuk a jót, a törődést, az érzést továbbadjuk.


Terápiás céllal költjük az élményét,
elolvassák az oldalon, s  azt visszajelezzék.
Van saját meglátásunk, életérzésünk, nem
Petőfit, Jókait kell állandóan idézzünk.


Ők a nagyok,  A nagyok, tanultuk.
Mi csak magunknak s egymásért írogatunk.
Szerintem ez itt a hangsúly, a lényeg,
versen szöszölünk, s nem a TV hülyeségén élek.