tomorg blogja

Eltűnt évek

Barátom édesanyja emlékére

Eltűntek az éveink

egy pillanat alatt,

édesanyám tegnap még,

énem karjaidba szaladt.

Nem lehet, csak ennyi

volt, közös utazásunk!

Nincs többé féltően gyengéd,

ölelő aggódásod?

Ki mondja többé:

"Szeretlek, kisfiam!",

melegséggel hazaváró,

kedves hangoddal?

Tudom, elkerülhetetlen

a sors keze, de hirtelen

itt lettem, kis gyermekből

így egyszerre felnőttem...

Futnék, szaladnék

hozzád, ha tehetném,

az idő kerekét meg

jól visszatekerném!

De múlóan, mi változna,

csak még jobban fájna?

E sebző napodat tudva,

elhagysz mostanára.

(Tömör Gábor, 2019.07.15.)