graffiti

itt levitál az a másodperc

amiben éppen rámismersz

és egy novemberi hajnalon

az alkalom

enyhe szellővel

aha sellővel

fűszerezve itt van

e napban

ami persze a felhők fölött

sálat kötött

á de csak kis laza szemek

remek

maga köré csavar

az avar 

meg fűszer itt lent

szent

a ciklikusság körbe-körbe

á nincsen örökre

csak a pillanatok azok

meg-a hétköznapok

néhány morzsaszerű álom

hallucinálom

arcod újra megint csak

s +6

hétről hétre élek én

á ez nem költemény

csak valami hadova

s képzelem én oda

olyan fura holdtalan telihold

házon vakablakok

valamilyen mellék üzemmód

az ugrások bakok

kutya ugat valamit a semmibe

talán ő se tudja mit

isten se gondol senkire

ő se ért senkit

befőttes üvegben univerzum

fedele rázár

sehol sincs egy zoom

mindenki árván

mégis a lángon belül

lángolás

a csend itt leül

álmodás

mint az istenek

pont úgy

szavak sincsenek

csak hattyúk

bevezetnek kivezetnek a sávok

sávváltó apanázsok

láthatatlan kéznyomok kilincsen

fésűk egy lelógó tincsen

és száj által kimondott szavak

egy tök egy kabak

vibráló lélekpárák a légben

siet hogy oda ne érjen

minden lebeg a semmiségben

álmodva ébren

beleslukkolok az életbe

és érzem tényleg te

is voltál csillagom

csillagom

ott ragyogsz az egemen

és én úgy szeretem

bármikor felnézhetek rád

szerenád

milyen fura ez az élet is már

minden elveszik s megmaradtál

egy csillagként egemen fent

örök szent

ha lent lennél velem tutira bánnánk

nem látnánk csak a hátrányt

összevesznénk minden semmin

most meg mindenem vagy és a senkim

kései virágok a kertben

a fény felé

ebben a csendéletben

a csönd azé

aki rálehel és őrzi is

örökkön örökké

a csönd nem hamis

s rápörögjé

hangjai majd írnak

mindent tele

húrjai elbírnak

ez a csöndnek tele

most az este leng

sötét

az élet gang

és öröklét

leszáll az álom

pont ide

nem találom

te kiscsibe

ha éjjel álmodok

lopok

a múltból el

haver

ismételt algoritmusok

pontok

jelpehely