graffiti

görbe délutáni fényen ringó

hamvasan akár egy ringló

pszt beüzen a nyár még

és egy hosszú árnyék

nyúlik el lustán a tájon

úszik mint egy álom

szépen fenségesen

itt-ott a stégeken

amarrébb fákon őszi báj

aranylón barna fáj

és sötétlő zöldek

a völgyek

a nap óriás-piros

lámpánál tilos

szinte pulzál

a pultnál

a párával felszállnak az álmok

föl oda a végtelen kékbe

á nem zavar a hiányuk

megmarad a béke

ne hidd hogy békeharcos lettem

óh nem dehogy

csak a szavakat kerestem

azt is csak valahogy

indul a hét mondaná a bakter

ajtók csukódnak és záródnak

mást prédikál egy perjel

s a hívek mindig meghatódnak

motor alatt szaladnak felfestett izék

látod így terelik a birkákat

behatárolt a lét

ezt mondd meg anyukádnak

bár asszem tudja :)

aranyló délután az őszi fákon

az égen krix-krax ákombákom
ki lehet belőle olvasni

hogy masni

szélcsendben csendben

s talán csak bennem

mozdul valami rezdülés

vasárnapi csendülés

olyan békések a békétlenek

szent körmenet

vagy withworth má nemtom

túl vagyok azon a ponton

ide belibeg az álom

csak én nem találom

de a mandulafenyő alatt

még ott maradt

s csüng a függőágyam

én onnan inhaláltam

ez az én világom

a hiányon

hajnalba vonul a nyár

nap is belepirul

nemtommi az vár

később arrébb gurul

levél ül egy ágon

rajta áll az idő

s így nem is igen várom

mit takar a födő

kerti szobor dermedt

pillanatban él

elmossa a trendet

csendben elalél

pá ra csepp ek egy szél vé dőn

kú szik fel fe lé haj nal

ha sad  pi ros sá él őn

hang fal

mielőtt túlcsengne a líra

burkolatokon felsiklik

egy néma

mindig

hétköznapok megváltója

csak a pillanat

s az óra

elszalad

túl az óperencián is tán

meglelheted

ahol lustán

tart a heted

hónapod éved s évtizeded

minden a pillanatba össze

képzelheted

egy csönbe

nem is volt semmi és minden

hallucináció

kezed a kilincsen

hát csáó