graffiti

sivatagi por száll

ez egy ilyen portál

trágyázza a lelket

kell ez

bár ha az eső lemosná

nahmosmá

olyan szép tavasz lenne

incselkedne

a régi jó öreg dekadenciával

a mával

hűvös szél tekereg

a kenyered

javát megette már

a báj

és egyéb képmutatások

látomások

sok sokk hatások patások

és más állatfajok

mert az álmok nagyok

csókolja meg a nyúl-orcádat

tójjá tojást is sokat

messze kerűjjön el a bánat

s el se üssön a vonat

csókógassá mög sok-sok békát

ú az annyira király

és ögyé mög égy szatyor répát

de vigyázz... le né szarjon a sirály

átállítom az órát

a másik sarokba

az idő csak korlát

ketyegő ma-donna

holnap meg jövőnek

becézik a jósok

kevés a jelennek

a múltnak meg túl sok-k

reggel szürke az ég

én s a valahova mék

keressük azt ami nincs

számunkra az a nagy kincs

ami nincs csak a képzeletbe

kismalackismalacengedjbe

kint egy nagy szarka landolt

látod amit az ablak gondolt

most is szűrten ragyog az ég

szerintem ennyi elég

a boldogságnak édesmindegy

szombat vagy kedd

tavasz ősz nyár tél

bárhol megél

akkor uzsgyi előre hát

messze vigyen a kiskabát

a zöld majd vigyázva óv

elfelejted azt ami volt

az éj tova tétova árnyak

valahova elszállnak

marad a hajnali csönd

ide-csöng

mélyen-búgón rezonál

az ideál

olyan aom-os rezgés

nem-cselekvés

az átmenetekben él

a remény