Elhalkul a világ

Elhalkul a világ

 

Kicsit elhalkul a világ így esti szürkület idején. 
Pipacsmező ring a falucska legszélén. 
Tücsökzenekartól hajlik a virág szára. 
Szívem megdobban a természet táncára. 

A madarak már álmukat alusszák. 
Borostyánok a tölgyek törzsét másszák. 
Macskabagoly nyávog bele az éjbe. 
Holdfény lesz a kis patak mellénye. 

Béka a kőről tó vizébe csobban. 
Szúnyog népét ette szépen sorban. 
Szentjánosbogarak fénye izzik itt-ott. 
Egy harkály még dolgozik, ritmusra: kipp-kopp. 

Szeretem a nyarat, az esti órák neszét. 
Mikor elfelejtem a hétköznapi veszélyt. 
Szeretem, mert a természet a Csoda! 
Ő mindig ölel, de az ember mostoha...