Tébolyult szonett...

Mi volna velem, ha nem lennék lökött,

tán akkor is vakarnék reggel tököt? 

Reflexből vagy mert jól esik, nemtudom,

de ma kedden tettem, borús alkonyon.

Mint a malac, túrtam kezemmel oda,

jólesően töltött el a boldogság,

szám nem hagyta el szó, ez kész csoda, 

lelkemnek és testemnek ez vidámság. 

Csak egy hiányzott nagyon mindemellé, 

s nem a természetadta fránya eső, 

inkább egy lágy és finom pusziszellő. 

Ne kérdezd most, se később, hogy mivan,

szavatokkal járok köszönöm elé,

Popocatepeltről frissen, naivan.

2020.02.04.