Világ, világ!

s_game•  2016. július 9. 17:58

Világ, világ! 
Te gyáva s becstelen.
Hitegető pilláid álnok terveket szőnek, miközben sorra hullajtod el hófehér tejfogaid.
Értékeid mára már üres tettek porhüvelyei. Szánlak. 


Virágos utcák  ösvényeit szelem, lelkemben leplezetlen örömmel hogy nem tartozom hozzád.
Árnyékod hosszú fekete karjai, hiába is nyúlnak utánam, nem hederítek rád,
hátatfordítok, s fejem felszegve lépkedem tova, szívemben az egyetlen s igaz szerelem ládikájával.
Kulcsom elszakíthatatlan láncon függ nyakamban.
Nap nap után látom, mily elszántan igyekszel elhinteni halott magjaid, de lásd, rajtunk nem fog gonosz varázslatod. 
Szerelmünk erős hálóját a természet erőivel sem tépheted szét. 


Világ, világ!
Te szemérmetlen s hazug. 
Nézd mit teszel gyanútlan gyermekeiddel, kik észrevétlenül is rabszolgáid lesznek.
Hiába kiáltanék nekik:
"- Ti balgák, ti szegények, átvert lelkű embertestek! Szánalom és sajnálat öveznek titeket.
Vakok s tudattalanok vagytok. Máskülönben hogyan hagynátok oly sokszor lelketek teljét megsemmisülni mosolyok s álszavak által!
Egy ölelés és megnő bizalmatok, közben csak..." 
(Világ, te aljas, te teszel újabb szemfedőt szemükre!)
"...újabb szöget kaptok házaitok falába!"


Nem hallanák. Hangom ebből az ismeretlen messzeségből odáig már nem jutna el. 
Mily jó nekünk ó Uram. Hálás vagyok neked hogy lelkem másik felével átélhetem a teljesség harmóniáját, s így kettecskén méltósággal evezhetünk át kis szigetünkre.
Járó rózsák, futórózsák vagyunk. Szivárvány vagyunk. Az élet mi vagyunk.


Világ, világ!
Te álnok s galád.
Gondolnád mi lennénk, kiknek odavetnéd sajnálatod eszközeit, de te vagy, ki szánni való.
Keserítheted ördögtestekben ép lelkek napjait, bújhatsz álarc mögé s súghatod hogy vidámkodni nem bűn,
de ha nem bánod nem hallgatok rád s inkább magányos csendben meghúzódom s egyedül művelem kis kertünk ágyásait,
s az öröm szívemben egyedül lelkem másik felének felidézett mosolya. 


Világ, világ!
Te haszontalan. 
Ne kísérts.
Semmi sem lehet szebb annál mint mikor szívszerelmem láthatatlan lábnyomain lépkedem. Az ő ösvénye az enyém, s viszont.
Nyomdokában megtanulom, mi az mit érek, s eggyéforró érzelmeink ragyogó fehérszőrű unikornisként emelnek ki minket a vadlovak közül.
Neked mindened van, de semmid sincs. Nekem nincsen másom, csak a becsületem.És semmi nincs mi számít, csak a becsület.
Te vagy minden, de a miénk vagy, világ,
s én tükröd leszek, hogy lásd ki vagy.


Mert csak a becsület, mi számít, 
s én tükröd leszek, hogy lásd ki vagy.


(2012. augusztus 17.)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom