s_game• 2016. augusztus 6. 01:17
Gyümölcsfáid sóhaja hallik el hozzám, s szeretett földed növényeinek kecses ringása hiányolja törődő kezeim s közös esti táncunk a csillagok fénye alatt. Drága kerted oly gyakran visszhangozza lélegzetvételed, mikor megfáradt kezeiddel görnyedten osztottad szerető áldásod minden jövevényre, s bár sok ilyen édenkert létezhet szerte e világon, de ez föld az, melyből mindennek magvai a legnagyobb várakozással kelnek ki, hogy részesei lehessenek a varázslatnak. Rózsabokrok hajtásai tündöklő mosollyal törnek az ég felé, szivárványszínekben pompázó madarak reppennek ágról ágra s elbűvölő trilláik isszák be magukat szomjazó lelkekbe, melyekhez tovaszállnak ebből az édenből, ahol születtek, hol minden szép, s reményteli született, s hol a kert gazdája mágikus porral lepte be mindazt, mi él s ez a mérhetetlen, s kiapadhatatlan szeretet az, ami tükröződik az örök életet adó növények táncában.
2016. június