s_game blogja

Személyes
s_game•  2016. augusztus 6. 01:17

Egy sosem látott nagyapa emlékére


Gyümölcsfáid sóhaja hallik el hozzám, s szeretett földed növényeinek kecses ringása hiányolja törődő kezeim s közös esti táncunk a csillagok fénye alatt. Drága kerted oly gyakran visszhangozza lélegzetvételed, mikor megfáradt kezeiddel görnyedten osztottad szerető áldásod minden jövevényre, s bár sok ilyen édenkert létezhet szerte e világon, de ez föld az, melyből mindennek magvai a legnagyobb várakozással kelnek ki, hogy részesei lehessenek a varázslatnak. Rózsabokrok hajtásai tündöklő mosollyal törnek az ég felé, szivárványszínekben pompázó madarak reppennek ágról ágra s elbűvölő trilláik isszák be magukat szomjazó lelkekbe, melyekhez tovaszállnak ebből az édenből, ahol születtek, hol minden szép, s reményteli született, s hol a kert gazdája mágikus porral lepte be mindazt, mi él s ez a mérhetetlen, s kiapadhatatlan szeretet az, ami tükröződik az örök életet adó növények táncában.



2016. június 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom