Füg(g)és

(valós események alapján)
A versenyzők rajthoz állnak, mindegyikük szemében mohó fény. Itt nyerni kell, mert csak egy nyertes van, a többi megy a levesbe... Megpróbálják előre fölmérni egymást, "Ez gyors lesz, ez gyenge, ez erőszakos", de mindenki nagyon elszánt.
A kerekek nincsenek teljesen egymás mellett, de az izgalom elvonja a figyelmet... ketten összeszólalkoznak, kiabálás kezdődik, közben egy fehér inges, nyakkendős pacák jelenik meg a színen, komótosan ballag.
Ezt a ballagást is olyan erővel nézi a raj első sora, mintha tekintettel fel lehetne gyorsítani valakit, aki ráér. A tülekedés közben átterjed csaknem a sportág összes jelen lévő művelőire, amikor fémes csikorgással elindul fölfelé a rács.
Szabálytalanság!
Az egyik versenyző átbújik a combig érő, fölfelé emelkedő rács alatt, és elindulna, de a bevásárlókocsi nem fér át... A többiek elégedetten felmorajlanak, ahogy följebb emelkedik a szerkezet, és a kocsi hirtelen kiszabadulva, födlre viszi lendületével a sportszerűtlen játékost.
Megindul az élboly!
A kékes-ősz hajú néni lök könyékkel, de mit sem számít, a lengeléta műbőrkabátos lefutja. Oldalt megjelenik egy negyvenes szőke, nagy nekirugaszkodással feláll a kocsi hátuljára, és elegánsan siklik, talán vezet is!
Neeem!
Eltalálja a kiskegyedes újságosállványt, és ezzel diszkvalifikálja magát.
A középmezőnyből egyszercsak feltör egy fiatal tehetség, mesterien cselez balra, majd középen kitörni készül egy anyuka és egy szabadnapos irodista között, amikor valaki betol elé egy gurulós serpenyő-installációt, ami miatt értékes métereket veszít,
meg egy zápfogat.
Egy férfi -mintha a kozeles dobozról jött volna- pár szökelléssel mindenki előtt terem, de egy párhuzamos sorból előbukkan a kékes-ősz hajú néni, műfogait összereszeli a stressztől.
Nagy a tülekedés, bot csattan lakkcipőnek, váltanak pár keresetlen szótagot egymás családtagjainak foglalkozásáról...
Nagy a tülekedés, már csak pár méter, pár karcsapás, és kiderül, hogy néni vagy bácsi, hogy bácsi vagy néni, ééééés...
NÉNI! '%!+'!%
Csodálatos!
Nem is látszik az arcán, hogy milyen boldog a nyertes, pedig a halpult előtt áll, és kérhet! Nem köszön, ezt nem is lehet elvárni, egy ilyen helyzetben, egy ilyen izgalmi állapotban...
Igen! Ponty! Pontyot szeretne, megkapja, továbbmegy.
A többiek többé-kevésbé sorba rendeződnek, az aruház dolgozói, pedig felhagynak reggeli kedvenc elfoglaltságukkal, még gazdát cserél egy-egy toll vagy százas, ahogy megadják egymásnak a feltett ingóságokat, elindul mindenki a maga dolga felé, ahogy véget ér az aznapi futam.
Remek volt, mindenkinek köszönöm a figyelmet, innen, a karácsonyi különkiadásból, a kommentátor...