Füg(g)és

a fülhalgatómon nem tisztán ólom ömöl,
hanem göböli Liszt-rapszódia,
az úthoz kell passzolnia,
a járásomhoz, a nézésemhez,
egy félkész zsemle-lé a lemezen,
betolom a sütőbe, suttba,
suttogom, hogy megégett az ujjam,
húskorom van az ujjbegyem helyén,
ez kemény,
a kéményen kiszáll a
begyem vize,
bezsemlézve
belenéztem a wécébe,
ez a végcél lenne?
ahova hétévente
kiszarod magad, a sejtekből egytől egyig,
keddtől keddig hétfőzöl a hétvezérnek,
szétkefélnek a tisztaságicsomagmegőrzőben
hagyott szappanmaradékok
az idő marhavékony sugárban folyik
az életfogytig kevert majonézbe
vajon néz e
valaki a másvilágból?
már pislákol?
felvilágol-e a mindenség egy darabja,
ha kajakra pattan a lelkem kajakra
és elevez az elevenből
ilevön galaxistaxis segítséggel
elkerül a túlvilági zöldhatárig
ahol öt-hat állig
felfegyverzett arkangyal
horkant fel,
most megfojthat a farkammal
ha nincsen meg a paszport
vagy eléget és a megmaradt faszport
rászórja egy jászolra,
amitől újra jár szolga
lelkem az elevenben
vagy leküld az elemekkel az emeletről
hogy lávában főzzön a beste
üszökveresre festett leves,
benyújtanék egy keresetet
miszerint alulfőzött névtelen én,
levesbetét helyett kivéttel
lehetnék-e a kivétel?
És jönne egy fax fentről,
hogy ez egy alku, 33 ból, mely egyből
kimondja, hogy meg lettem váltva.