Füg(g)és

Személyes
Fugemamor•  2014. március 8. 07:20

Kör

Ez az este sem más, mint a többi.
Nagyon fáradt vagyok, nagyon kimerültem, nagyon sajnálom magam emiatt és nagyon sietek. Hazafele tekerek egy biciklin. 
Kicsit kopott bicikli, vékony kerekei vannak, könnyed, de azért nem egy csúcs modell, olyan kis átmeneti, mint ez a tél, se hideg se meleg, mint ez az este, fagy is, nem is.
Ezen az úton nem lehet biciklizni, vagyis nem szabad.
Egy ideig van szép nyugatias bicikliút, aztán az hirtelen abbamarad, nem is szabad továbbmenni az addigi irányba, mert hiszen az egy főút. 
Jó. 
Először féltem amikor mondták, hogy ezt nem szabad, 
hogy megint mondani fogják, aztán már nem érdekel. Ez egyfajta jellemfejlődés? A nyugodt lelkiismeret titka nem az, hogy mindig jót teszünk, mindazonáltal rengeteg pozitív folyománya van annak, ha az ember elkezd biciklizni, de a térugrás nem tartozik ezek közé vagy csak még nem mentem eleget.
És akkor jönnek a körforgalmak, vagyis megyek a körforgalmakhoz, kettő van egymás után a határban. 
Néhány biciklis elsunnyogja a körforgalmat, kívül, a szélen bukdácsol, bent pörögnek a kocsik, előznek a körben, az a szerencsétlen meg várja, hogy ki tudjon menni, plusz figyel, hogy nem akar-e rajta keresztül kimenni valaki. Ezt nem szabad. Ha az ember úton van, már jármű, ha semmibe veszik, az veszélyes. Ráadásnak a vezetők hatvan százaléka nem tudja hogyan kell a körforgalmat használni, nem is indexel, így meg még nehezebb kitalálni, hogy ki akar áthajtani az emberen.   
El is szoktam foglalni az utat, kisebb ívben előbb ki is jutok.
Behajtok az elsőbe, látom, hogy jön egy autó jobbról. Vállat vonogatok, mert már jócskán megkezdem a félkört...
Csakhogy gyanúsan suhog tovább és bejön, semmi fék. Beljebb húzódok jobbra, hátha lesz valahogy, van is. Jön tovább, a bal fényszóró belepislog a jobb lábamba, de csak egy kis érintés volt, el se estem, a körforgalom, és a kijárat felé vezető ívtől fogva az autós már nem felém jön, elég gyors voltam.  
Tovább megy, húsz méterre lehagy, mire megáll. Megkérdezi jól vagyok-e, a homlokán verejték. 
Alig jön ki hang a torkomon, az ijedtségre még nem volt időm.
Helyesbítek: ez az este más, mint a többi.