Padlás 3.

Nem tudok elmenni - marasztal,
Emlékek tucatja magasztal.
Álmaim ismét csak játszanak,
Kedvesnek, derűsnek látszanak.

Új apát adott az ég nekem,
Értett és tudott a nyelvemen.
A szeretet volt jelszava,
Elnémult! - nem szólt a vér szava.

Megkaptam mindent, mit szerettem,
Találtam, azt - amit kerestem.
Hulahoppkarikám, fényhintám,
Trillázó, bóbitás pacsirtám.

Úgy zengett gyermeki énekem,
Futottam virágzó réteken.
Tanítottak- sokat okultam,
Jó anyám ölébe borultam.

Szép, igaz szerelmet kerestem,
Futottam hiába - elestem.
Én adtam, mások csak elvettek,
Érkeztem mások csak elmentek.

A titkos szelencém rejtekén,
A jót a gonosztól - rejteném.
Pontos homokórám - biztonság,
Idővel rám folyt a boldogság.

Vágyamra épült a szerelmem,
Tudtam azt rögtön, Ő jó nekem.
Menyegző, eskü és vigalom,
Téglám a falba - a bizalom.

Bölcső és kisvasút, rongybaba,
Kiságyban síró, szép lánybaba.
Múltam padlását bezárom,
Jövőmnek ablakát kitárom!

Lágy huzat simítja arcomat,
Csillan a tükrön egy karcolat.
Pajkosan ráncol a képzelet,
Arcomon pihen a szeretet!

Boldogság