Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mint egy kukac az almában...
piroska71• 2012. december 11. 17:38
Befészkeltem magam elmédbe személyem,
nem volt bennem ezért semmilyen szemérem.
Tekervényeidbe bolyongok szemtelen.
Engem nem zavar, hát zaklatlak csendesen.
Mint kukac egy almában - lustán henyélek.
Gondolatod rágom - mással nem cseréllek.
Minden rezzenésem megbénítja elméd,
senki vagy nélkülem - ezt hinni sem mernéd.
Édes fantáziád lassan megemésztem,
nem hagyok senkinek, felfalom egészben.
A kerék zakatol, százfelé kanyarog.
Kirágom magam és füledbe kacagok!
piroska712013. január 12. 18:26
:))
szalokisanyi12013. január 11. 09:36
:-)) Remek!!!
piroska712012. december 15. 20:07
Köszönöm szépen kedves István!
Berbori22012. december 15. 19:09
Nagyon jó!
Könnyed, fantáziadús, miközben ''kőkemény''.
Mindig meg tudsz lepni. :)
Örülök, hogy olvashatlak!
piroska712012. december 12. 17:30
Köszönöm szépen!
Törölt tag2012. december 12. 00:06
Törölt hozzászólás.
Steel2012. december 11. 21:07
A főoldalon is nagyon-nagyon tetszett
ez a versed :))
piroska712012. december 11. 18:21
Köszi Harmatcsepp!!!
harmatcsepp2012. december 11. 18:17
Megnevettetett itt is!:)))) Nagyon jó!!!!..:)))
piroska712012. december 11. 18:14
Köszönöm szépen!
dvihallyne452012. december 11. 17:52
Nagyon tetszett!!:))))