Keringő

Négy évszak 

Őszasszonyunk perdült - alázatos tánccal,

galagonya arcán rőzse-fonta ránccal,

tenyér-menedékben pihen alkony nesze,

tegnap-pillanatban bronzos, gyenge keze...

...tél lépte csikorog zúzmara-zenében,

ólomkönnycsepp csillan jégtekintetében,

borostyán-hajában elhagyott fészkekben,

fagy-arca csillámlik hócsipkés fényekben,

habkönnyű leplet dob mezőre, erdőre,

kristály-kucsmát borít végtelen lejtőre,

gyermek kacagását - tél fűszerét szórja,

száncsusszanás-neszt - míg jön a tavasz csókja,

jégcsepp-szíve sajdul, tél-könnye lecsordul,

tavasz-lehelettől elgyengülve csonkul,

összeölelkezik kikelet a téllel,

új hajnallal virrad, rügyező reménnyel,

megcsillan a fényben ezüst pillák gyöngye,

élet elixírje - május kristálykönnye,

zümmögnek a méhek barackvirág kelyhén,

újulás-varázs ül bibék édes pelyhén,

perzseli a mezőt nyár-lány tüzes csókja,

felhevíti lelkét szellő-úrfi bókja,

bíborban izzik a bársony pipacsszőnyeg,

spalettát nyit meg az örök keringőnek...

/ "Keringő"  című versem bővített változata a Négy évszakra átdolgozva. /