Pillanat-nyár

Kis cseresznye-parázs a derengő Nap,
fehér akácok libbenése sok felhő,
és a csend bennem tintát fájó füzetlap,
de a szív versé születése eljő...
Darázs-duruzsolás zeng az ablakban,
az égboltról szökik a csillagidő,
tova lesz, míg a reggel fény-alakban
a közeli lombok köldökéből kinő.
Most még fáj bennem közelséged íze,
mit könnyek árvalányhaja betakar,
és körül leng a bánat őszisége.
A remény gyermek álmú, még mindig akar,
hiába fázik szavaid derében,
és sejti, a következő hajnallal felnő...
Aki voltam, elégett ajkad hevében,
bár csak hamu maradt a május-percből,
de ahogy lettél egykor megtalált Élet,
az érzés még most is egész szépségén átjár,
akkor is, ha Hozzád haza már nem érhet,
és nem voltam Neked, csak egy pillanat-nyár.