Szívparázs

Pipaparázs csak a hajnal, és a fények

még kis mécsesláng-csipkék a falu felett,

csillagok adják sugaraik a szélnek,

a horizont meg épp köszönti a reggelt,

s bennem a szívverések Téged álmodnak.

Tiszta vagy itt bent ma is, papír-hófehér,

a megértések már sorsot sem vádolnak,

kezed kezemmel ígyis úgyis összeér.

Az a május lettünk egymásban írva,

mi hópihecsendek alatt is mindig él,

az a vers, mi az Isten tintájával van írva,

hiába lesz az idő foglya a remény.

Hóvirágpillanat vagy minden sejtemben,

hiány-novemberekbe betörő enyhülés,

holdvilág tábortüzét őrzöd szememben,

s vagy bennem meződal és fecskerepülés.

Pont így lélegzem Benned én is, jól tudom.

Szerelmünknek nem ül a holnap halotti tort,

s amikor tekintetem alkonyodni hunyom,

lelkem felhők közé emelni Te fogod.