Nem tudok...

Rám hull az alkony,

parázs-sugár,
szívemen illatod
a legszebb ruhám,
- pedig már halkulnak 
a sámándobok,
- közelséged dallamai 
bennem,
és tudom, mindhiába 
lobogok,
meg sem született 
csecsemő halála
ez a szerelem.


De látod, nem tudok
mást ringatni
hófehér papírbölcsőn
még most sem,
csak Téged,
Veled lettek valósággá
titkai
a régen távol ízű
csillag-égnek.


Nem tudok hamvadt vágy
lenni Irántad,
hiába lettünk elmúlás
az időben,
s  miközben még
lángpercei vagyunk

 a közös nyárnak,
nem tudom nem látni,
hogy temetünk el
magunk mindent 
a csöndben.






2018.08.14.