Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Látni eztán is
Steel• 2018. augusztus 19. 14:02
Felhők pitypangfürtje lebben az égre,
- bár bennem a bánat jégborostyán,
úgy sóhajtja szépével napjaim télbe,
míg koszorút fon a szívem homlokán.
Mégis, ahogy szökne szememből a fény,
és novemberillatba öltözne minden,
valami mélyebb ösztön magához tér,
- lehajtott fejem felemeli Isten.
Most gyermek vagyok Anyám vigasz-kezén,
pupillányi világ az illanó idő,
s a lepke-pillék szétrebbenő csendjén
valami távoli május egyszer eljő.
A pirkadat galagonyaparázs-színén
elém ragyognak még az élet-tüzek.
Talán hagyom, hogy meghaljon a miért,
míg a szerelem-atlantisz elsüllyed,
mert látnom kell törni a csillagok hitét.
Metta2018. augusztus 20. 14:54
"Talán hagyom, hogy meghaljon a miért,
míg a szerelem-atlantisz elsüllyed,
mert látnom kell törni a csillagok hitét."
Gyönyörű!
955kondoros2018. augusztus 20. 11:31
"-lehajtott fejem felemeli Isten."Mindig jó olvasni Tőled.Szeretettel András
skary2018. augusztus 20. 01:57
valami elsüllyed s valami feltűnik :)
Rozella2018. augusztus 19. 22:48
"Talán hagyom, hogy meghaljon a miért,
míg a szerelem-atlantisz elsüllyed,
mert látnom kell törni a csillagok hitét."
...egy reménysugár mindig marad... szépséges vers ez is!
BakosErika2018. augusztus 19. 20:26
Most gyermek vagyok Anyám vigasz-kezén,
pupillányi világ az illanó idő...
Vers.
Ölellek.
york2018. augusztus 19. 19:41
Kell, s nem kell?
Törölt tag2018. augusztus 19. 17:21
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2018. augusztus 19. 14:53
Törölt hozzászólás.