Őskori leletek

Hószitálás, éjharang
Mind köröttem állnak-
Várnak... jönnek, bújnak...
A téli éjjel dalai
Más szeleket fújnak...
Elhallgat az éjszaka,
Csak egyetlen pillanatra,
Majd ködös csöndbe burkolva
Fölhangzik az elmúlás
Tűnékeny, hulló hangja.
Mély, fúvó szellő
Lengeti előttem az utat,
Végtelenbe zárt erdő
Hamufénybe mutat.
Hóba tiport apró nyomok,
Rám meredő, halvány pontok-
Őriznek végig, s én magam vagyok.
Míg lassan és biztosan
- A jégben s általa-
Örök nyomot hagyok.
...s ha a Jövő rámlép, érzi majd ott-
Tűz éltetett valaha vagy fagyok.

2007. október