7. A buta Róka, és a ravasz Nyuszi?

Az előző rész befejezése:

Rágott a répafalaton a Róka néhányat aztán meghúzta a vállát.

- Nem is rossz. Persze nincs annyira fincsi,mint a nyuszik, de azért ehető. 

 

- Na látod! Becsaptalak én téged valaha? - kérdezte a Nyuszi jelentőségteljesen, némi sértődéssel fűszerezve.

- Mindjárt összeszámolom hányszor. - bólintott komoly tekintettel a Róka, mint egy egyetemi docens összetett képlet megoldásának küszöbén. Ám sajnos orra esett a küszöbben, és a következő másodpercben „átzuhant” butába. - Bár ahhoz meg kéne tanulnom számolni. - pillantott elgondolkodva a Nyuszira, aztán szomorúan folyatta. - Te, mi olyan buták vagyunk. Felnőtt létünkre nem tudunk sem számolni, sem olvasni.

- Hmmmm. Mondasz valami. - bólintott a Nyuszi, s szinte látszott rajta, hogy agyikerekei serényen működésbe lépnek, melynek így semmi perc alatt meg is lett az eredménye. - Meg van a megoldás! Legyen az erdőben suli!

- Na és ki lesz a tanár? Szerintem ebben az erdőben mindenki buta állat.

- Kivéve az Embert, ő nagyon profi olvasásból, és matekból is.

- Az, amelyik az Ivót vezeti?

- Ki más lenne, te nagyon... buta. Nincs másik ilyen lény a világunkban. Állítólag már köztünk él a kezdetektől fogva.

- Ja, persze, mióta világ a világ. Mondjuk az furcsa, hogy nem öregszik.

- Lehet náluk nem szokás. - felelte a Nyuszi a Róka stílusában, ám a vörös bundás rögtön cáfolattal élt.

- Ugyan már! Mesélte, hogy náluk is kb. addig élnek, mint mi itt az erdőben.

- Ez esetben lehet a neve csak Ember, de ő valójába valaki más. - jegyezte meg jelentőség teljesen a tapsifüles, ám a Rókát ez nem hatotta meg.

- Tőlem lehet akár akárki, az a lényeg, valahogy jó érzés,ha a közelében lehetek, meg kedves is velem, és ezért bírom nagyon.

- Én is csípem, de néha nekem sok egy kicsit, mikor úgy beszél, mintha a világ összes titkát ismerné. Persze szó sincs arról, hogy buta lenne, de legfeljebb egy kicsivel okosabb nálam.

- Hát nem is tudom. Én úgy érzem, nálam sokkal okosabb. - húzta meg a vállát a Róka, de nem bánkódott, mert hátul állt az Evolúció sorában. - Lehet én vagyok a legbutább az erdőben, de semmi gond, legalább nem vagyok középszerű.

- Nem semmi volt a megállapításod vége. - pillantott rá őszinte meglepődéssel a Nyuszi. - Ez tudod mire utal? Hogy jó eséllyel nem te vagy a legbutább.

- Lehet, hogy ott vagyok a középmezőnyben? - csillant fel a Róka szeme, és szinte úgy várta a választ, mintha az élete függne tőle.

/A folytatásból kiderül, hogy csalódnia e kell a Rókának, valamint, hogy mért szeretne megtanulni matekozni, amin a Nyuszi annyira megsértődik, hogy még ő maga is meglepődik rajta. Persze lesz még más is, de azt nem árulom el. :)/