Bátortalan hősök-"Mese" felnőtteknek
Humor10. Az ölelés fajtái
/Az előző rész tartalmából:
A nyuszi és a róka azon agyalt, hogy valóságosak e, vagy csak kitalálta őket egy író. Végül megegyeztek abban, hogy minden bizonnyal valóságosak, aztán rátértek az ölelésre./
- Mint tudod, két fajta ölelés van világunkban. - kezdte NyuszToni. - Ám az olvasó nem tudja, így most elmondom. Ok, most én vicceltem, hisz a valóságot nem lehet olvasni.
- Tudod mit mondok? - hunyorított Róki jelentőségteljesen.
- Csak akkor tudnám, ha telepatikus nyuszi lennék.
- Ezek szerint nem vagy az. Hú, ha nem is nagy, de azért közepes kő esett le a szívemről, hogy nem látsz a fejembe.
- Te most egy laza kérdéssel kiszedted belőlem, amire tán répa elvonással sem lettél volna képes, hogy nem vagyok gondolatolvasó? -döbben le teljesen NyuszToni, mert eddig meg volt róla győződve, hogy épp fordított a helyzet, ő képes ilyesmire a rókával szemben. Talán mégsem egy félbolond ez a vörösbundás, csak ravaszan annak adja ki magát?
- Igen, így van, bár ez még engem is meglepett, mert nem volt
tervbe véve. - felelte Róki, de, hogy őszinte-e, a nyuszinak már
fogalma sem volt róla. Persze nem agyalt ezen sokat, most
fontosabb volt számára, hogy létezik-e valójában.
- Amúgy a valódiságunkra visszatérve, attól, ha odaát a saját jelenében épp egy ember olvas minket, akit ezúton is üdvözlök, mi még nem vagyunk kitalációk. Ugyanis a valós történetünket eljuttatja valamiképp a nálunk élő ember az író tudatába, aztán annak onnan már csak ki kellett másolnia, ami ugyebár nem nagy kunszt.
- Most csak nem olyan jól beszéltél nyuszi,mintha magamat hallanám. - fényezte magát Róki, de csak egy kicsit, aztán máris visszatért a félbemaradt gondolathoz. - Na de mi van azzal a bizonyos öleléssel? Már megint elkóboroltunk ettől a témától.
- Szóval ott tartottam, hogy két fajta ölelés van. Neked most nem szükséges idefigyelned, hisz tisztában vagy vele, az olvasóknak mondom.
- Jó, de akkor kire figyeljek, mert nincs itt más rajtunk kívül. - aggályoskodott a róka, mert nem volt szokása bambán állni, a Semmivel szemezve.
- Csukd be a szemed, és befele figyelj magadra. - mondta meg a tutit NyuszToni, a vörösbundás válaszából kiindulva.
- Ez teszik. Akkor meglesem min ügyködök éppen odabent.
- Tedd azt. Akkor én végre elmondhatom az olvasóknak, hogy...
- Várj, mert nagy baj van! - vágott közbe Róki rémült arcot vágva, erősen összeszorított szemekkel. - Nem találom odabent magamat sehol.
- Nyugi, csak biztos elbújtál valahova a lelked egyik zugába, és is szoktam ilyet csinálni.
, Jó, jó, de az én lelkemnek van egy csomó zuga, így hogyan találok magamra?
- Szerintem, ha szépen kéred, aztán türelmesen várakozol, előbb-utóbb előbújik.
- Köszi, megpróbálom. Akkor addig te foglalkozz az olvasóval.
- Rendicsek. De ugye most már nem szólsz közbe? - szeretett volna biztosra menni a nyuszi, ám mivel nem érkezett válasz, éppen ezért volt esély rá, hogy nyugodtan ismertetheti az ölelés két fajtáját.
- Szóval van az a bizonyos számunkra nagyon szomorú utolsó ölelés, mikor egy róka sajnos elkapja az adott nyuszit, és bizonyos rövid ideig magához szorítja. A másodpercek pontos mennyiségével nem tudok szolgálni, mert ahhoz meg kéne tanulnom legalább ötig számolni. Mindezek után a nyuszi teste köddé válik, és felköltözik remélhetőleg a nyuszimennyországba. A gonosz rókába a tapsifüles életereje költözik át, mely számára a táplálkozás egyetlen formája, bár remélem mától a répa is felkerül a listára. A rókák ezt a lelketlen tettüket nyuszi evésnek, hamizásnak hívják, amit mi rájuk hagytunk, az „ölelés” szó félrevezető lehetne egy ilyen végzetes tevékenységre.
De térjünk rá végre a rendes ölelésre, amelyből minden bizonnyal még egy sem történt meg a mi v ilágunkban. Amennyiben a róka nem ellenséges szándékkal közeledik az adott nyuszihoz, és magához öleli, nem történik semmi rossz dolog. Vagyis valami biztos történik a lelkükben, de nem tudhatom mi, mert még sosem történt az enyémben.
- Akkor épp itt az ideje kipróbálni. - kottyantotta közbe Róki.
- Hé, te hallgatóztál? - rázta fejét NyuszToni.
- Csak olyan hangosan beszéltél, hogy behallatszott a fejembe. Az ölelésre visszatérve, te javasoltad, hogy tegyük meg.
- Igen, tudom, de lehet nagyon ciki lenne. Bár... - hagyta félbe a megkezdett mondatot a nyuszi, bízva benne, hogy a sompolygi folytatja. Ebben igaz nem is kellett csalódnia, de....
- Bár? Elfelejtetted hirtelen hogyan szeretnéd folytatni? Velem is előfordult már ilyen. - bólogatott megértően Róki.
- Hagyjuk ezt most. Inkább arról mesélj, mikor ölelt meg téged utoljára egy róka társad? - kíváncsiskodott a tapsifüles.
- Hát.. A soha, az jó rég volt már gondolom.
- Ó te szegény. Akkor nem tudhatod milyen egy igazi ölelés.
- Meséld el légyszi. - kérte a róka olyan tekintettel, mint mikor egy gyermek kéri a hőn áhított mese életre keltését szavak által.
/A folytatásból kiderül, hogy megöleli e egymást tán a világon először egy nyuszi és egy róka./
06. A világraszóló pillanat
Az előző rész tartalmából:
A Róka még mindig óckodik attól, hogy répát egyen a Nyuszi helyett, annak ellenére, hogy kezdi megkedvelni a tapsifülest. Míg a Nyuszi úgy dönt, nehogy túlzott kötődés alakuljon ki köztük, átveszi a Róka szerepét.
Az előző rész vége:
Na milyen érzés nyuszibőrbe bújni? - kérdezte a Nyuszi annyira gonosz tekintettel, hogy tán még magától is megijedt volna, ha tükörbe néz.
- Háááát... Annyira riasztó, hogy...lehet butaság, de szeretnélek átölelni, mert így,hogy átérezhetem a nyuszik létét, s rájöttem mennyire félhetsz tőlem. -
E szavakra a nyuszkó másodpercekig értetlen döbbenettel nézte a Rókát. Eddig azt hitte, az állati lelkeknek egyik legnagyobb szakértője az erdőben, de lehet tévedett? Ezt a rókát valami felfoghatatlan dolog vezérli, amit még ő sem ismer. Persze a legegyszerűbb lenne úgy letudni magában, hogy ez a dolog az elmebaj, de érezte, itt valami másról van szó. Majd később kideríti mi ez, de,ha már elkezdte, előbbre való most a színjátéka, miszerint ő valójában legalább olyan gonosz,mint a rókák, ha nem gonoszabb.
- Az lesz az utolsó ölelés életedben te balga lélek. - folytatta hát olyan szinten átélve szerepét, hogy jó eséllyel egy Shakespeare darabba is beválogatták volna az emberi világban.
- Na és,ha kiölelem belőled a gonoszságot? - kérdezte a Róka, nyílt, reménykedő tekintettel, mire a Nyuszi közel állt ahhoz, hogy bedobja a törölközőt színészi pályafutásának elején, de végül megacélozta lelkét.
- A világ legszeretőbb ölelésű rókája sem lenne képes rá. - felelte jéglelkű nyusziarcot felöltve.
- Akkor feladom. - bámult maga elé a Róka, akár egy beszélő kisvirág, mely épp lemondott élete értelméről, a napfényről, de aztán lassan mégis felemelte pillantását.
- Légyszi engedd meg, hogy visszabújjak a saját bőrömbe. - kérte ártatlan, nyílt szemekkel.
Itt jött el az a pillanat, hogy bármennyire is menő színész volt a Nyuszi, belebukott szerepébe, mert egyszerűen képtelen volt visszafogni magát, és harsány nevetésbe tört ki.
- Nyugi, nem bántlak, csak vicceltem. - mondta aztán, miután szóhoz jutott érzelmi kitörését legyűrve.- Eszem ágában sincs rohangászni utánatok, miközben a répaföld tele van hamival.
- Ja, ja, teljesen igazad van, de persze én is csak viccből játszottam meg az ijedős rókát. - felelte a vörös bundás, ám, hogy őszinte volt e, hirtelenjében magam sem tudom.
- A nagy kamu ijedtségre, mi lenne, ha hamiznál egy kis répát végre? - tért vissza a számára életbevágó kérdéshez a Nyuszi.
- Ám legyen, megteszem , de csakis a kedvedért. - sóhajtott jókorát a Róka, és a következő pillanatban megtörtént, ami tán még eddig soha a kerek nagy világban. Rágott a répafalaton néhányat aztán meghúzta a vállát.
- Nem is rossz. Persze nincs annyira fincsi,mint a nyuszik, de azért ehető.
/A következő részben már szóba kerül az Ember, aki majd fontos szereplője lesz a történetnek./
A Bátortalan hősök bemutatkozó oldala
Egy történet a szeretetről, a barátságról, az összetartozásról, és persze a hősiességről még akkor is, ha valaki bátortalan.
Antoine de Saint-Exupéry novellájához „annyi köze van”,
hogy ebben is szerepel egy szeretethiányos róka, ám karaktere teljesen más jelleggel fejlődik egyre emberibbé.
Ráadásul ő csak egy, a történet 17 szereplője közül, kik természetesen mind-mind más karakterrel rendelkeznek, mint, ahogy mi emberek sem vagyunk egyformák szerencsére.
A tét óriási, hiszen,ha a Nyuszi nem tudja rábeszélni a Rókát, hogy helyette inkább répát egyen, akkor nem változtat sajnos étkezési szokásain. És ez még csak a történet kezdete.
A Bátortalan hősök történetéből hangoskönyv készül 17 élőadóművész szereplésével. Itt az oldalon egyelőre még olvasható formátumban került fel a mű szinpszisa, és 5 része.
Szinopszis
https://blog.poet.hu/nyuszmusz/a-repaevok-es-a-nyuszievok-vilaga-szinopszis
01.rész
https://blog.poet.hu/nyuszmusz/01-ugye-ma-nem-eszel-meg
02.rész
https://blog.poet.hu/nyuszmusz/02-az-eletmento-repa
04.rész
https://blog.poet.hu/nyuszmusz/04-a-repaban-boldogsag-is-talalhato
05. rész
https://blog.poet.hu/nyuszmusz/05-a-nyusziborbe-bujt-roka