Bátortalan hősök

Novella
Denn•  2019. február 13. 17:17

02. Az életmentő répa

A tét óriási, 

hiszen,ha a nyuszi nem tudja rábeszélni a rókát répaevésre,

 minden bizonnyal őt eszi meg!


Felidézem az első rész végét,

mely a NyuszToni szájából hangzott el:

- Ellenben én tudom mire kapná fel az egész világ a fejét.

  •  

       

      - Az Egész Világnak van feje? - csodálkozta el magát Róki.

      - Biztosan, bár még én se láttam, de ez most tök mindegy. Szóval a lényeg, a répára nincs ráírva, hogy rókák nem ehetik meg.

      - Te tudsz olvasni? - érkezett egy újabb csodálkozás a vörösbundás részéről.

      - Ja, persze. Szerinted van suli az erdőben? - tett fel NyuszToni költői kérdést, annak ellenére, hogy irodalmi oktatásban nem részesült.

      - Mondjuk beszöktél egy embersuliba, amikor az olvasást tanították? - sandított izgatottan Róki, hátha célba talál kérdése, de mellétrafált.

      - Könyörgöm minek,ha az erdőben nincsenek könyvek? - söpörte el simán NyuszToni kérdéssel a kérdést.

      - Hát, hogy elolvasd mi van a répára írva. - vágta rá Róki oly lelkesedéssel, mintha a Gordiuszi csomót vágta volna el egyetlen nyisszantással.

      A nyuszi nagy levegőt véve próbálta nyugtatni magát, nehogy valami csúnyát mondjon, mert kezdett agyára menni ez a szeleburdi okostojás. Egy pillanatra felmerült benne, talán jobban jár,ha hagyja megenni magát általa, de gyorsan elhessegette ezt a nem épp szívmelengető gondolatot.

      Az akadályok azért vannak, hogy átugorjam őket, vagy átslisszanjak alattuk.” acélozta meg a lelkét, s

      ha nehezen is, de sikerült normális keretek közt folytatnia a beszélgetést.

      - A répára nincs semmi írva, épp ez a lényeg. - mondta némi csend után kedves, békülékeny hangnemben.

      - És ezen agyaltál eddig? - rázta a fejét a Róki némi lekezelő grimasz kíséretében. - Én csak megforgatom a répát, és már vágom is,hogy egy fia betű sincs rajta.

      - Ó, hát akkor te a répán nem lévő betűk szakértője vagy. - hajolt meg jelképesen NyuszToni, miközben lelkében pacsit adott magának, mert továbbra sem hagyta, hogy kihozza sodrából ez félbolond elmebajnok.

      - Nem tudtam róla, hogy az vagyok,de, ha te mondod. Szóval a lényeg, hogy felesleges lett volna megtanulnunk olvasni a nyulak eledele kapcsán. - összegezte a hallottakat Róki, mire a NyuszToni elégedetten bólintott magában. De korán örült, mert a másik még nem fejezte be mondandóját.

      - Ám ez esetben az sincs ráírva, hogy rókák ehetnek répát!

      A tapsifüles most még nagyobb levegőt vett, hogy türtőztesse magát, és kész csoda, hogy sikerült, bár jó eséllyel egy békítő Nyuszi Tündér hinthetett rá titkon „nyugi port”.

      - Ha rá lenne írva megennéd? - kérdezte, miután már minden bizonnyal hatott a por, bár lehet két adagot kellett rászórnia a tündérnek.

  • - Ellenben én tudom mire kapná fel az egész világ a fejét.


    /A folytatásból kiderül,hogy a NyuszToni rátudja e beszélni végre Rókit, hogy ne őt egye meg, hanem inkább szokjon rá a répára./

Denn•  2019. február 10. 19:11

01. Ugye ma nem eszel meg?

  •  
    •  

        Egy történet a szeretetről, a barátságról, az önfeláldozásról, és persze a hősiességről még akkor is, ha valaki bátortalan.

          

                                     

        Előszó


        Ezennel egy különleges világba kalauzollak el, ahol részben emberi módra csak rókák és nyuszik élnek. Tehát képesek gondolkodásra, két lábon járnak, sőt kunyhókat is építenek maguknak. „Az Apró Erdőben telnek napjaik szeretetben, és békességben.” Nos, ha tényleg így lenne, már véget is érhetne történetem, de erre sajnos kevés esély van, mivel a rókáknak szemernyit sem érdekük, hogy egyetlen eledel forrásukkal jóban legyenek. Hiszen amennyiben egy ravaszdi úgy dönt bármiféle lelki indíttatásból, hogy nem fogyaszt el több „nyuszi hamit”, sajnos éhen hal, bár a nyuszik nem osztanák bizonyára sajnálatomat. Még egy fontos dologban hasonlítanak az emberekhez, miszerint mindannyian más-más személyiséggel bírnak, s a lapok előrehaladtával megismerheted mind őket, mind a világukat egyre jobban.

        Induljon hát történet, egy látszólag hétköznapi eseménnyel, miszerint egy róka, ki a Róki nevet kapta szüleitől, már csaknem elkapja NyuszTonit a nyuszik nemzetségéből, ám az események váratlan fordulatot vesznek a tapsifülesnek hála.


        01.

    •  

      - Ugye ma nem eszel meg? - kérdezte Karácsony napján NyuszToni reményteljes, tágra nyílt szemekkel Rókit, miután már érezte, hogy nincs esélye kereket oldani.

      A vörösbundás már csak egy szökkenésnyire volt a „fincsi ebédtől”, ám a kérdés egyszeriben béklyóval sújtotta testét-lelkét, mert életre kelt benne a Karácsony szelleme. Megpróbált csak simán átnézni rajta, de mindhiába, mert,ha ez a „szellem” megérinti a lelket, menthetetlenül hatása alá kerül az adott személy, jelen esetben róka.
      - Engem nem szeret senki, így nem tartok Karácsonyt. - szipogta könnyeivel küszködve, s habár kis híján győzedelmeskedett felettük, de egy apró mégis előbukkant szeméből, 
      s lassan, és magányosan gördülni kezdett lefele.

      A NyuszToni persze rögtön kiszúrta, hogy nyerésre áll a róka éhkoppon maradását illetően, de azért rátett még egy lapáttal.
      - Ha nem eszel meg, lehet megkedvellek, sőt talán jövő Karácsonyra barátok leszünk. - keltette életre a Remény lángját a rókalélekben.
      - Ó az csudajó lenne! - vágta rá a Róki lelkendezve, tehát a nyuszi húsnál jobban vágyott a szeretetre. - Akkor keresek egy másik nyuszit, aztán,ha jóllaktam, majd dumcsizhatunk. Jó? - tette hozzá bizakodó képet vágva, de csalatkoznia kellett.

      - De buta vagy! - tiporta sárba simán a lelkesedését a tapsifüles. - Szerinted,ha meghamizod majd mondjuk az unokatesómat, a keblemre ölellek?

      - Hát bizonyára nem lennék túl szimpi neked, de akkor mit tegyek? - szontyolodott el a Róka. - Ha nem eszek nyuszit, éhen halok, és akkor már hiába szeretnél. - szontyolodott tovább, hiszen a sötét jövő, amit kapásból lefestett, ha nem is sikerült műalkotásnak, de azért középszintű depresszió életre keltéséhez épp elég volt. Ám a Nyuszi egy laza mozdulattal lesöpörte a színről ezt az ecset helyett érzésekkel festet pingálmányt, mert ő nem volt búvalbélelt fajta.

      - Hé, nehogy már eltörjön a mécses. Nyugi, én tudom a megoldást. Egyél répát!

      Rókinak kikerekedtek a szemei a döbbenettől.

      - Nooormális vagy? Még a gondolata is elborzasztó!

      - Kóstoltad már? - hunyorított hamiskásan NyuszToni, hiszen biztos volt a válaszban.

      - Nem, de mióta világ a világ, a répa a nyulak eledele, a nyulak pedig a rókáé. - ismertette a szomorú tényállást Róki, bár igazából csak a nyusziknak volt szomorú.

      - Ha lesz az erdőben suli, elmehetnél történelem tanárnak. - fényezte NyuszToni a ravaszdi lelkét, bár felmerül a kérdés az emberben,ha nem szívjóságból tette,akkor ki is itt a ravasz? Róki már minden bizonnyal lecsapott volna lelkesen a témára, de ő nem tervezte, hogy leragad a közoktatásnál, így egy kérdéssel tovább szőtte a beszélgetés vezérfonalát.

      - Agyaltál már azon, hogy valami hatalmas, világrengető dolgot kéne tenni?

      - Hát nem is tudom. Az annak számít,hogy ne keljen soha nyuszik után futkosnom, hanem helybe jönnének? - sandított reménykedve a pozitív válaszban Róki.

      - Bocsi, de ez nem számít annak, mert akkor nagyon elhíznál, ami egészségtelen, ráadásul a suli mellett még egészségügyi ellátás sincs az erdőbe. Ellenben én tudom mire kapná fel az egész világ a fejét.

  •  

    /A fojtatásból kiderül, hogy mi is ez a világrengető dolog, valamint, hogy ehet e egy öntudatos róka nyuszi helyett répát./

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom