Bátortalan hősök-"Mese" felnőtteknek
Róki Karácsonya
/Karácsony tiszteletére krült fel újra az első réász kibővített verziója./
- Ugye ma nem eszel meg? - kérdezte Karácsony napján NyuszToni reményteljes, tágra nyílt szemekkel Rókit, miután már érezte, hogy nincs esélye kereket oldani.
A vörösbundás már csak egy szökkenésnyire volt a „fincsi ebédtől”, ám a kérdés béklyóval sújtotta testét-lelkét, mert életre kelt benne a Karácsony szelleme. Megpróbált csak simán átnézni rajta, de mindhiába. Ha ez a „szellem” megérinti a lelket, nincs mese, menthetetlenül hatása alá kerül az adott személy. Jelen esetben róka.
- Engem nem szeret senki, így nem tartok Karácsonyt. - szipogta könnyeivel küszködve, s habár kis híján győzedelmeskedett felettük, de egy apró mégis előbukkant szeméből, s lassan, magányosan gördülni kezdett lefele.
A NyuszToni persze rögtön kiszúrta, hogy nyerésre áll a róka éhkoppon maradását illetően, de azért rátett még egy lapáttal.
- Ha nem eszel meg, lehet megkedvellek, sőt talán jövő Karácsonyra barátok leszünk. - keltette életre a Remény lángját a rókalélekben.
- Ó az csudajó lenne! - vágta rá a Róki lelkendezve, tehát a nyuszi húsnál jobban vágyott a szeretetre. - Akkor keresek egy másik nyuszit, aztán,ha jóllaktam, majd dumcsizhatunk. Jó? - tette hozzá bizakodó képet vágva, de csalatkoznia kellett.
- De buta vagy! - tiporta sárba simán a lelkesedését a tapsifüles. - Szerinted,ha meghamizod majd mondjuk az unokatesómat, a keblemre ölellek?
- Hát bizonyára nem lennék túl szimpi neked, de akkor mit tegyek? - szontyolodott el a róka. - Ha nem eszek nyuszit, éhen halok, és akkor már hiába szeretnél. - szontyolodott tovább, hiszen a sötét jövő, amit kapásból felfestett, ha nem is sikerült műalkotásnak, de azért középszintű depresszió életre keltéséhez épp elég volt. Ám a NyuszToni egy laza mozdulattal lesöpörte a színről ezt az ecset helyett érzésekkel készített pingálmányt, mert ő nem volt búvalbélelt fajta.
- Hé, nehogy már eltörjön a mécses. Nyugi, én tudom a megoldást. Egyél répát!
Rókinak kikerekedtek a szemei a döbbenettől.
- Nooormális vagy? Még a gondolata is elborzasztó.
- Kóstoltad már? - hunyorított hamiskásan a nyuszi, hiszen biztos volt a válaszban.
- Nem, de mióta világ a világ, a répa a nyulak eledele, a nyulak pedig a rókáé. - ismertette a szomorú tényállást Róki, bár igazából csak a nyusziknak volt szomorú.
- Ha lesz az erdőben suli, elmehetnél történelem tanárnak. - fényezte NyuszToni a ravaszdi lelkét. Persze felmerül a kérdés az emberben,ha nem szívjóságból tette,akkor ki is itt a ravasz? Róki minden bizonnyal lecsapott volna lelkesen a témára, de ő nem tervezte, hogy leragad a közoktatásnál, így egy kérdéssel tovább szőtte a beszélgetés vezérfonalát.
- Agyaltál már azon, hogy valami hatalmas, világrengető dolgot kéne tenni?
- Hát nem is tudom. Az annak számít,hogy ne keljen soha nyuszik után futkosnom, hanem helybe jönnének? - sandított reménykedve a pozitív válaszban Róki.
- Bocsi, de nem, mert akkor nagyon elhíznál, ami egészségtelen, és a suli mellett, még egészségügyi ellátás sincs az erdőbe. Ellenben én tudom mire kapná fel az egész világ a fejét.
– Nem is tudtam, hogy van feje az Egész Világnak. - lepődött meg a ravaszdi.
- Miért ne lenne? Bár még én se láttam, de ez most tök mindegy. - legyintett NyuszToni lazán az egész világra, aztán a számára igazán fontos dologgal folytatta. - Szóval a lényeg, a répára nincs ráírva, hogy rókák nem ehetik meg. Tehát mi következik ebből? - tette fel a tuti, „szájbarágós” kérdést, ám hiába, ha el sem jutott a kérdezett tudatáig. Ugyanis Róki leparkolt az írott szavak beszéddé formálásánál.
- Te tudsz olvasni? - érkezett egy újabb csodálkozás a részéről.
- Ja, persze. Szerinted van suli az erdőben? - tett fel a nyuszi költői kérdést, annak ellenére, hogy irodalmi oktatásban nem részesült.
- Mondjuk beszöktél egy embersuliba, amikor az olvasást tanították? - sandított izgatottan a ravaszdi, hátha célba talál kérdése, de mellétrafált.
- Könyörgöm minek,ha az erdőben nincsenek könyvek? - söpörte el simán NyuszToni kérdéssel a kérdést.
- Hát, hogy elolvasd, mi van a répára írva. - vágta rá Róki oly lelkesedéssel, mintha a Gordiuszi csomót vágta volna el egyetlen nyisszantással.
A nyuszi nagy levegőt véve próbálta nyugtatni magát, nehogy valami csúnyát mondjon, mert kezdett agyára menni ez a szeleburdi okostojás. Egy pillanatra felmerült benne, talán jobban jár,ha hagyja magát megenni, de gyorsan elhessegette ezt a nem épp szívmelengető gondolatot.
„Az akadályok azért vannak, hogy átugorjam őket, vagy átslisszanjak alattuk.” acélozta meg lelkét, s
ha nehezen is, de sikerült normális keretek között folytatnia a beszélgetést.
- A répára nincs semmi írva, épp ez a lényeg. - mondta némi csend után kedves, békülékeny hangnemben.
- És ezen agyaltál eddig? - rázta a fejét a ravaszdi lekezelő grimasz kíséretében. - Én csak megforgatom, és már vágom is,hogy egy fia betű sincs rajta.
- Ó, hát akkor te a répán nem lévő betűk szakértője vagy. - hajolt meg jelképesen NyuszToni, miközben lelkében pacsit adott magának, mert továbbra sem hagyta, hogy kihozza sodrából ez félbolond elmebajnok.
- Nem tudtam róla, hogy az vagyok,de, ha te mondod. Szóval a lényeg, hogy felesleges lett volna megtanulnunk olvasni a nyulak eledele kapcsán, mert a semmit, senki sem tudja elolvasni - összegezte a hallottakat a vörösbundás, mire a nyuszi elégedetten bólintott magában. De korán örült, mert Róki még nem fejezte be mondandóját.
- Ám ez esetben az sincs ráírva, hogy rókák ehetnek répát.
A tapsifüles most még nagyobb levegőt vett, hogy türtőztesse magát, és kész csoda, hogy sikerült, bár jó eséllyel egy békítő Nyuszi Tündér hinthetett rá titkon „nyugi port”.
- Ha rá lenne írva megennéd? - kérdezte, miután már minden bizonnyal hatott a por, bár lehet két adagot kellett rászórnia a tündérnek.
- Amennyiben rá lenne írva, hogy „rókáknak is fogyasztható”, simán megkóstolnám. - bólintott rá Róki minden bizonnyal a világon első rókaként a répaevésre.
Róki és a Mikulás
Apró Erdő, Róki és NyuszToni ideiglenesen közös kunyhója
2020 12. 06.
- Jöhetne már az a túltáplált, nagy szakállú fazon. - pillantott ki Róki a kunyhó bejáratán.
- Ugye csak viccelsz? - rázta fejét szavai ellenére NyuszToni. - Mert úgy mondtad, mintha hinnél a Mikulásban.
- Hát még szép, hogy igen! - vágta rá a ravaszdi, de szavaiban most fikarcnyi cselvetés sem volt. - Jó, tudom még nem találkoztam vele személyesen, de ettől még simán hihetek benne.
- Persze, de ezt hihetetlen butaságnak hívják egy felnőttnél.
- De hát hinni valamiben annyira jó érzés. - pillantott maga elé Róki kedves, szeretetteljes mosollyal, aztán elgondolkodva folytatta. - Aki nem hisz semmiben, annak olyan a lelke, mint egy száradt, töpörödött falevél, és csak sodródik egyre a világban céltalan.
- Akkor én hírből sem vagyok falevél. - vágta rá a tapsifüles magabiztos vigyorral. - Ugyanis olyan szinten hiszek magamban, hogy még a legádázabb szél sem tudna elsöpörni. Javaslom te is így tegyél, ahelyett, hogy hiszel abban a hülye dagadékban.
- Jó, fogyhatna egy kicsit, de attól még nem hülye, hogy szeret örömet okozni az embereknek, és nekünk.
- Ebben igazad van, mert aki nem létezik, az nem is lehet hülye, sőt dagi sem.
- De ő létezik! - toppantott a vörösbundás durcásan, akár egy kis róka, mikor számára nem tetsző dologra próbálják rávenni a szülei.
NyuszToni a fejét rázta a hallottakra, de nem felelt semmit, hanem azon kezdte el törni a fejét, hogyan űzze ki barátjából a Mikulás mítoszát.
Róki hirtelen rádöbbent, hogy barátja jót akart neki, de ő önző módon elutasította. Mire ezt végiggondolta, zavargó lelke megenyhült, sőt...
- Jó, a kedvedért megpróbálok hinni magamban, és a Mikulásban meg nem. - mondta halkan és lehunyta szemét.
- Magadban ne miattam higgyél, hanem.. - próbálta a tapsifüles a helyes útra téríteni a rókát, de az nem hagyta magát.
- Csitt! - vágott közbe Róki. - Ne próbáld elterelni a gondolataimat, nem birkák azok. - aposztrofálta barátját szavakat terelő juhászként, aztán pár másodperc múlva nyilatkozott az eredményről. - Lehet nem fogsz örülni, de mindent megpróbáltam, és még mindig jobban hiszek a Mikulásban, mint magamban. Ő engem még sosem, de én sajnos már becsaptam magam néhányszor.
- Ez őrület! - temette arcát nyuszitappancsaiba a tapsifüles. - Nem is tudom hogy lehet valaki ennyire...ennyire... - kereste buzgón a szavakat...
- Ennyire Mikulás fan? - próbált segíteni a vörösbundás.
- Nem, hanem idióta. Könyörgöm fogd már fel, hogy a Mikulás létezése csak egy hatalmas kamu.
- HO, HO, HO ,HO, HÓ... - harsant fel kintről, mintegy tökéletes időzítésű válaszként a nyuszi szavaira.
- Szóval nem létezik? - mosolyodott el Róki sejtelmesen, de egyben boldogan is.
- Melyik hülye szórakozik velünk? - lépett NyuszToni vehemensen a kunyhó bejáratához, de ahogy kipillantott rajta, sóbálvánnyá változott, persze csak képletesen szólva. Ugyanis a kunyhó előtt nem róka, vagy nyuszi Mikulás szorgoskodott, hanem emberi, és teljesen valóságosnak látszott.
/A történetnek hamarosan érkezik a 2. befejező része./
Bátortalan hősök 03. -Az evolúció magasabb szintje
A nyuszi kérdésével zárult az előző rész:
- Ha rá lenne írva a répára, hogy rókák is fogyaszthatják, megennéd?
- Amennyiben az volna rajta, hogy „rókáknak is fogyasztható”, simán megkóstolnám. - bólintott rá Róki minden bizonnyal a világon első rókaként a répaevésre.
- Akkor elárulok egy nagy titkot, de csak,ha nem árulod el senkinek. - hajolt hozzá közelebb NyuszToni szavaihoz hűen titokzatos arcot öltve.
- Hááát, nem is tudom. Te elárulhatod nekem, én meg senkinek? - durcázott be a ravaszdi teljesen jogosan.
- Egye fene, a rókatársaidnak elmondhatod.
- Kösz a semmit! Szerinted reklámozni fogom, hogy barátian elcseverésztem egy nyuszival, pedig simán megehettem volna?
- Igen, mert erre büszke lehetsz. - vágta rá a tapsifüles annak ellenére, hogy szinte már előre látta, amint a rókák térdüket csapkodva röhögnek társukon. S,ha bár ő is kis híján nevetésbe tört ki, ezzel kiesve szerepéből, de sikerült összekapnia magát. - Abban nincs semmi kunszt, hogy meghamizol egy nyuszit, hiszen ezt teszitek már időtlen idők óta. - próbálta a beszélgetést visszairányítani a répaevéshez, de egyelőre nem jött össze neki.
- Hát ez egy eléggé idétlen kifejezés, hiszen az Idő tele van napokkal és évekkel, így nem lehet időtlen. - becsmérelte végül is jogosan Róki a végtelen fogalmát.
- Ok, akkor idétlen idők óta, de most a lényeg, hogy a nyuszik elfogyasztása megszokott, hétköznapi dolog a mi világunkban. Ám,ha beszélgetsz egyel, az már aztán valami! - emelte meg jelentőség teljesen a hangját NyuszToni eszmefuttatása végén, de éppen az ellenkező hatást sikerült elérnie.
- Igen, méghozzá elmebajra utaló jel. Tutira ez lesz a többiek véleménye. - kukkantott be a lehetséges jövőbe Róki.
- Mert buták, mint a tök. - elemezte szűkszavúan egy hasonlattal NyuszToni a rókák népét, de mivel rögtön magyarázattal is szolgált rá, nem csak a vakvilágba beszélt. - Te az evolúció magasabb szintjére léptél azzal, hogy nem eszel meg engem.
- Mivolúció? - pillantott rá úgy a Róki, mint aki inkább visszafele lépett egyet. - Díjaznám,ha állati nyelven beszélnél továbbra is velem.
- Rendicsek. Na szóval, gondolj bele milyen nyugis lenne az életed, hiszen az erdő melletti répaföldről simán beszerezheted az élelmet. Vagy pedig agyba-főbe rohangászol utánunk, miközben az évek gyorsan múlnak, s te egyre öregszel, egyre lassúbb leszel.
- Majd öreg nyuszik után totyogok. - vágta ki magát Róki ügyesen a Nyuszi időcsapdájából, s aztán fiatalos lendülettel visszatért a tapsifüles korábbi titokzatos megjegyzéséhez. - Hé, nem mondtad el a titkot.
- Ja, tényleg. Szóval a répákra láthatatlan betűkkel rá van írva, hogy „Rókáknak is ajánlott finom eledel”. Róki sértődött ábrázattal megrázta a fejét, csak aztán válaszolt.
Bátortalan hősök 02. - Az életmentő répa
A tét óriási,
hiszen,ha a nyuszi nem tudja rábeszélni a rókát répaevésre,
minden bizonnyal őt eszi meg!
Felidézem az első rész végét,
mely a NyuszToni szájából hangzott el:
- Ellenben én tudom mire kapná fel az egész világ a fejét.
- Az Egész Világnak van feje? - csodálkozta el magát Róki.
- Biztosan, bár még én se láttam, de ez most tök mindegy. Szóval a lényeg, a répára nincs ráírva, hogy rókák nem ehetik meg.
- Te tudsz olvasni? - érkezett egy újabb csodálkozás a vörösbundás részéről.
- Ja, persze. Szerinted van suli az erdőben? - tett fel NyuszToni költői kérdést, annak ellenére, hogy irodalmi oktatásban nem részesült.
- Mondjuk beszöktél egy embersuliba, amikor az olvasást tanították? - sandított izgatottan Róki, hátha célba talál kérdése, de mellétrafált.
- Könyörgöm minek,ha az erdőben nincsenek könyvek? - söpörte el simán NyuszToni kérdéssel a kérdést.
- Hát, hogy elolvasd mi van a répára írva. - vágta rá Róki oly lelkesedéssel, mintha a Gordiuszi csomót vágta volna el egyetlen nyisszantással.
A nyuszi nagy levegőt véve próbálta nyugtatni magát, nehogy valami csúnyát mondjon, mert kezdett agyára menni ez a szeleburdi okostojás. Egy pillanatra felmerült benne, talán jobban jár,ha hagyja megenni magát általa, de gyorsan elhessegette ezt a nem épp szívmelengető gondolatot.
„Az akadályok azért vannak, hogy átugorjam őket, vagy átslisszanjak alattuk.” acélozta meg a lelkét, s
ha nehezen is, de sikerült normális keretek közt folytatnia a beszélgetést.
- A répára nincs semmi írva, épp ez a lényeg. - mondta némi csend után kedves, békülékeny hangnemben.
- És ezen agyaltál eddig? - rázta a fejét a Róki némi lekezelő grimasz kíséretében. - Én csak megforgatom a répát, és már vágom is,hogy egy fia betű sincs rajta.
- Ó, hát akkor te a répán nem lévő betűk szakértője vagy. - hajolt meg jelképesen NyuszToni, miközben lelkében pacsit adott magának, mert továbbra sem hagyta, hogy kihozza sodrából ez félbolond elmebajnok.
- Nem tudtam róla, hogy az vagyok,de, ha te mondod. Szóval a lényeg, hogy felesleges lett volna megtanulnunk olvasni a nyulak eledele kapcsán. - összegezte a hallottakat Róki, mire a NyuszToni elégedetten bólintott magában. De korán örült, mert a másik még nem fejezte be mondandóját.
- Ám ez esetben az sincs ráírva, hogy rókák ehetnek répát!
A tapsifüles most még nagyobb levegőt vett, hogy türtőztesse magát, és kész csoda, hogy sikerült, bár jó eséllyel egy békítő Nyuszi Tündér hinthetett rá titkon „nyugi port”.
- Ha rá lenne írva megennéd? - kérdezte, miután már minden bizonnyal hatott a por, bár lehet két adagot kellett rászórnia a tündérnek.
/A folytatásból kiderül,hogy a NyuszToni rátudja e beszélni végre Rókit, hogy ne őt egye meg, hanem inkább szokjon rá a répára./
Bátortalan hősök 01. - Ugye ma nem eszel meg?
A BÁTORTALAN HŐSÖK „RECEPTJE”
Tegyük az irodalmi turmixgépbe Micimackót, a Kis herceget,valamint a teljes emberiséget,aztán „ízesítsük” két-két kiskanálnyi filozófiával, drámával, és humorral,bár a humorból tehetünk hárommal is, aztán jól kutyuljuk össze. Ja, és még feltétlenül tegyünk bele pár csipetnyit a Szeretet nevű csodafűből is. Ha esetleg nem tudnád hol terem, legkésőbb a 230 oldalas történet végére megleled.
01.
- Ugye ma nem eszel meg? - kérdezte Karácsony napján NyuszToni reményteljes, tágra nyílt szemekkel Rókit, miután már érezte, hogy nincs esélye kereket oldani.
A vörösbundás már csak egy szökkenésnyire volt a „fincsi ebédtől”, ám a kérdés béklyóval sújtotta testét-lelkét, mert életre kelt benne a Karácsony szelleme. Megpróbált csak simán átnézni rajta, de mindhiába. Ha ez a „szellem” megérinti a lelket, nincs mese, menthetetlenül hatása alá kerül az adott személy. Jelen esetben róka.
- Engem nem szeret senki, így nem tartok Karácsonyt. - szipogta könnyeivel küszködve, s habár kis híján győzedelmeskedett felettük, de egy apró mégis előbukkant szeméből, s lassan, magányosan gördülni kezdett lefele.
NyuszToni persze rögtön kiszúrta, hogy nyerésre áll a róka éhkoppon maradását illetően, de azért rátett még egy lapáttal.
- Ha nem eszel meg, lehet megkedvellek, sőt talán jövő
Karácsonyra barátok leszünk. - keltette életre a Remény lángját
a rókalélekben.
- Ó az csudajó lenne! - vágta rá Róki lelkendezve, tehát a
nyuszihúsnál jobban vágyott a szeretetre. - Akkor keresek egy
másik tapsifülest, aztán,ha jóllaktam, majd dumcsizhatunk. Jó? -
tette hozzá bizakodó képet vágva, de csalatkoznia kellett.
- De buta vagy! - tiporta sárba a lelkesedését a nyuszi. - Szerinted,ha meghamizod majd mondjuk az unokatesómat, a keblemre ölellek?
- Hát bizonyára nem lennék túl szimpi neked, de akkor mit
tegyek? - szontyolodott el a róka. - Ha nem eszek nyuszit, éhen
halok, és akkor már hiába szeretnél. - szontyolodott tovább
, hiszen a sötét jövő, amit kapásból felfestett, ha nem is sikerült
műalkotásnak, de azért középszintű depresszió életre keltéséhez
épp elég volt. Ám a NyuszToni egy laza mozdulattal lesöpörte a
színről ezt az ecset helyett érzésekkel készített pingálmányt,
mert ő nem volt búvalbélelt fajta.
- Hé, nehogy már eltörjön a mécses. Nyugi, én tudom a megoldást. Egyél répát!
Rókinak kikerekedtek a szemei a döbbenettől.
- Nooormális vagy? Még a gondolata is elborzasztó!
- Kóstoltad már? - hunyorított hamiskásan a nyuszi, hiszen biztos volt a válaszban.
- Nem, de mióta világ a világ, a répa a nyulak eledele, a nyulak pedig a rókáé. - ismertette a szomorú tényállást Róki, bár igazából csak a nyusziknak volt szomorú.
- Ha lesz az erdőben suli, elmehetnél történelem tanárnak. -
fényezte NyuszToni a ravaszdi lelkét. Persze felmerül a kérdés
az emberben,ha nem szívjóságból tette,akkor ki is itt a ravasz?
Róki már minden bizonnyal lecsapott volna lelkesen a témára, de a
nyuszi nem tervezte, hogy leragad a közoktatásnál, így egy
kérdéssel tovább szőtte a beszélgetés vezérfonalát.
- Agyaltál már azon, hogy valami hatalmas, világrengető dolgot
kéne tenni?
- Hát nem is tudom. Az annak számít,hogy ne keljen soha nyuszik után futkosnom, hanem helybe jönnének? - sandított reménykedve a pozitív válaszban Róki.
- Bocsi, de ez nem számít annak, mert akkor nagyon elhíznál, ami egészségtelen. Ráadásul nincs egészségügyi ellátás az erdőben. Ellenben én tudom mire kapná fel az egész világ a fejét.
/A fojtatásból kiderül, hogy mi is ez a világrengető dolog, valamint, hogy ehet-e egy öntudatos róka nyuszi helyett répát?/