Bátortalan hősök-"Mese" felnőtteknek

Denn•  2021. december 24. 13:56

Róki Karácsonya

                /Karácsony tiszteletére krült fel újra az első réász kibővített verziója./

    - Ugye ma nem eszel meg? - kérdezte Karácsony napján NyuszToni reményteljes, tágra nyílt szemekkel Rókit, miután már érezte, hogy nincs esélye kereket oldani.

    A vörösbundás már csak egy szökkenésnyire volt a „fincsi ebédtől”, ám a kérdés béklyóval sújtotta testét-lelkét, mert életre kelt benne a Karácsony szelleme. Megpróbált csak simán átnézni rajta, de mindhiába. Ha ez a „szellem” megérinti a lelket, nincs mese, menthetetlenül hatása alá kerül az adott személy. Jelen esetben róka.
    - Engem nem szeret senki, így nem tartok Karácsonyt. - szipogta könnyeivel küszködve, s habár kis híján győzedelmeskedett felettük, de egy apró mégis előbukkant szeméből, s lassan, magányosan gördülni kezdett lefele.

    A NyuszToni persze rögtön kiszúrta, hogy nyerésre áll a róka éhkoppon maradását illetően, de azért rátett még egy lapáttal.
    - Ha nem eszel meg, lehet megkedvellek, sőt talán jövő Karácsonyra barátok leszünk. - keltette életre a Remény lángját a rókalélekben.
    - Ó az csudajó lenne! - vágta rá a Róki lelkendezve, tehát a nyuszi húsnál jobban vágyott a szeretetre. - Akkor keresek egy másik nyuszit, aztán,ha jóllaktam, majd dumcsizhatunk. Jó? - tette hozzá bizakodó képet vágva, de csalatkoznia kellett.

    - De buta vagy! - tiporta sárba simán a lelkesedését a tapsifüles. - Szerinted,ha meghamizod majd mondjuk az unokatesómat, a keblemre ölellek?

    - Hát bizonyára nem lennék túl szimpi neked, de akkor mit tegyek? - szontyolodott el a róka. - Ha nem eszek nyuszit, éhen halok, és akkor már hiába szeretnél. - szontyolodott tovább, hiszen a sötét jövő, amit kapásból felfestett, ha nem is sikerült műalkotásnak, de azért középszintű depresszió életre keltéséhez épp elég volt. Ám a NyuszToni egy laza mozdulattal lesöpörte a színről ezt az ecset helyett érzésekkel készített pingálmányt, mert ő nem volt búvalbélelt fajta.

    - Hé, nehogy már eltörjön a mécses. Nyugi, én tudom a megoldást. Egyél répát!

    Rókinak kikerekedtek a szemei a döbbenettől.

    - Nooormális vagy? Még a gondolata is elborzasztó.

    - Kóstoltad már? - hunyorított hamiskásan a nyuszi, hiszen biztos volt a válaszban.

    - Nem, de mióta világ a világ, a répa a nyulak eledele, a nyulak pedig a rókáé. - ismertette a szomorú tényállást Róki, bár igazából csak a nyusziknak volt szomorú.

    - Ha lesz az erdőben suli, elmehetnél történelem tanárnak. - fényezte NyuszToni a ravaszdi lelkét. Persze felmerül a kérdés az emberben,ha nem szívjóságból tette,akkor ki is itt a ravasz? Róki minden bizonnyal lecsapott volna lelkesen a témára, de ő nem tervezte, hogy leragad a közoktatásnál, így egy kérdéssel tovább szőtte a beszélgetés vezérfonalát.

    - Agyaltál már azon, hogy valami hatalmas, világrengető dolgot kéne tenni?

    - Hát nem is tudom. Az annak számít,hogy ne keljen soha nyuszik után futkosnom, hanem helybe jönnének? - sandított reménykedve a pozitív válaszban Róki.

    - Bocsi, de nem, mert akkor nagyon elhíznál, ami egészségtelen, és a suli mellett, még egészségügyi ellátás sincs az erdőbe. Ellenben én tudom mire kapná fel az egész világ a fejét.

    Nem is tudtam, hogy van feje az Egész Világnak. - lepődött meg a ravaszdi.

    - Miért ne lenne? Bár még én se láttam, de ez most tök mindegy. - legyintett NyuszToni lazán az egész világra, aztán a számára igazán fontos dologgal folytatta. - Szóval a lényeg, a répára nincs ráírva, hogy rókák nem ehetik meg. Tehát mi következik ebből? - tette fel a tuti, „szájbarágós” kérdést, ám hiába, ha el sem jutott a kérdezett tudatáig. Ugyanis Róki leparkolt az írott szavak beszéddé formálásánál.

    - Te tudsz olvasni? - érkezett egy újabb csodálkozás a részéről.

    - Ja, persze. Szerinted van suli az erdőben? - tett fel a nyuszi költői kérdést, annak ellenére, hogy irodalmi oktatásban nem részesült.

    - Mondjuk beszöktél egy embersuliba, amikor az olvasást tanították? - sandított izgatottan a ravaszdi, hátha célba talál kérdése, de mellétrafált.

    - Könyörgöm minek,ha az erdőben nincsenek könyvek? - söpörte el simán NyuszToni kérdéssel a kérdést.

    - Hát, hogy elolvasd, mi van a répára írva. - vágta rá Róki oly lelkesedéssel, mintha a Gordiuszi csomót vágta volna el egyetlen nyisszantással.

    A nyuszi nagy levegőt véve próbálta nyugtatni magát, nehogy valami csúnyát mondjon, mert kezdett agyára menni ez a szeleburdi okostojás. Egy pillanatra felmerült benne, talán jobban jár,ha hagyja magát megenni, de gyorsan elhessegette ezt a nem épp szívmelengető gondolatot.

    Az akadályok azért vannak, hogy átugorjam őket, vagy átslisszanjak alattuk.” acélozta meg lelkét, s

    ha nehezen is, de sikerült normális keretek között folytatnia a beszélgetést.

    - A répára nincs semmi írva, épp ez a lényeg. - mondta némi csend után kedves, békülékeny hangnemben.

    - És ezen agyaltál eddig? - rázta a fejét a ravaszdi lekezelő grimasz kíséretében. - Én csak megforgatom, és már vágom is,hogy egy fia betű sincs rajta.

    - Ó, hát akkor te a répán nem lévő betűk szakértője vagy. - hajolt meg jelképesen NyuszToni, miközben lelkében pacsit adott magának, mert továbbra sem hagyta, hogy kihozza sodrából ez félbolond elmebajnok.

    - Nem tudtam róla, hogy az vagyok,de, ha te mondod. Szóval a lényeg, hogy felesleges lett volna megtanulnunk olvasni a nyulak eledele kapcsán, mert a semmit, senki sem tudja elolvasni - összegezte a hallottakat a vörösbundás, mire a nyuszi elégedetten bólintott magában. De korán örült, mert Róki még nem fejezte be mondandóját.

    - Ám ez esetben az sincs ráírva, hogy rókák ehetnek répát.

    A tapsifüles most még nagyobb levegőt vett, hogy türtőztesse magát, és kész csoda, hogy sikerült, bár jó eséllyel egy békítő Nyuszi Tündér hinthetett rá titkon „nyugi port”.

    - Ha rá lenne írva megennéd? - kérdezte, miután már minden bizonnyal hatott a por, bár lehet két adagot kellett rászórnia a tündérnek.

    - Amennyiben rá lenne írva, hogy „rókáknak is fogyasztható”, simán megkóstolnám. - bólintott rá Róki minden bizonnyal a világon első rókaként a répaevésre.




Denn•  2020. december 17. 18:03

Róki és a Mikulás

Apró Erdő, Róki és NyuszToni ideiglenesen közös kunyhója

2020 12. 06.


    - Jöhetne már az a túltáplált, nagy szakállú fazon. - pillantott ki Róki a kunyhó bejáratán.

    - Ugye csak viccelsz? - rázta fejét szavai ellenére NyuszToni. - Mert úgy mondtad, mintha hinnél a Mikulásban.

    - Hát még szép, hogy igen! - vágta rá a ravaszdi, de szavaiban most fikarcnyi cselvetés sem volt. - Jó, tudom még nem találkoztam vele személyesen, de ettől még simán hihetek benne.

    - Persze, de ezt hihetetlen butaságnak hívják egy felnőttnél.

    - De hát hinni valamiben annyira jó érzés. - pillantott maga elé Róki kedves, szeretetteljes mosollyal, aztán elgondolkodva folytatta. - Aki nem hisz semmiben, annak olyan a lelke, mint egy száradt, töpörödött falevél, és csak sodródik egyre a világban céltalan.

    - Akkor én hírből sem vagyok falevél. - vágta rá a tapsifüles magabiztos vigyorral. - Ugyanis olyan szinten hiszek magamban, hogy még a legádázabb szél sem tudna elsöpörni. Javaslom te is így tegyél, ahelyett, hogy hiszel abban a hülye dagadékban.

    - Jó, fogyhatna egy kicsit, de attól még nem hülye, hogy szeret örömet okozni az embereknek, és nekünk.

    - Ebben igazad van, mert aki nem létezik, az nem is lehet hülye, sőt dagi sem.

    - De ő létezik! - toppantott a vörösbundás durcásan, akár egy kis róka, mikor számára nem tetsző dologra próbálják rávenni a szülei.

    NyuszToni a fejét rázta a hallottakra, de nem felelt semmit, hanem azon kezdte el törni a fejét, hogyan űzze ki barátjából a Mikulás mítoszát.

    Róki hirtelen rádöbbent, hogy barátja jót akart neki, de ő önző módon elutasította. Mire ezt végiggondolta, zavargó lelke megenyhült, sőt...

    - Jó, a kedvedért megpróbálok hinni magamban, és a Mikulásban meg nem. - mondta halkan és lehunyta szemét.
    - Magadban ne miattam higgyél, hanem.. - próbálta a tapsifüles a helyes útra téríteni a rókát, de az nem hagyta magát.

    - Csitt! - vágott közbe Róki. - Ne próbáld elterelni a gondolataimat, nem birkák azok. - aposztrofálta barátját szavakat terelő juhászként, aztán pár másodperc múlva nyilatkozott az eredményről. - Lehet nem fogsz örülni, de mindent megpróbáltam, és még mindig jobban hiszek a Mikulásban, mint magamban. Ő engem még sosem, de én sajnos már becsaptam magam néhányszor.

    - Ez őrület! - temette arcát nyuszitappancsaiba a tapsifüles. - Nem is tudom hogy lehet valaki ennyire...ennyire... - kereste buzgón a szavakat...

    - Ennyire Mikulás fan? - próbált segíteni a vörösbundás.

    - Nem, hanem idióta. Könyörgöm fogd már fel, hogy a Mikulás létezése csak egy hatalmas kamu.

    - HO, HO, HO ,HO, HÓ... - harsant fel kintről, mintegy tökéletes időzítésű válaszként a nyuszi szavaira.

    - Szóval nem létezik? - mosolyodott el Róki sejtelmesen, de egyben boldogan is.

    - Melyik hülye szórakozik velünk? - lépett NyuszToni vehemensen a kunyhó bejáratához, de ahogy kipillantott rajta, sóbálvánnyá változott, persze csak képletesen szólva. Ugyanis a kunyhó előtt nem róka, vagy nyuszi Mikulás szorgoskodott, hanem emberi, és teljesen valóságosnak látszott.

    /A történetnek hamarosan érkezik a 2. befejező része./


Denn•  2020. július 14. 17:14

Bátortalan hősök 03. -Az evolúció magasabb szintje

A nyuszi kérdésével zárult az előző rész:

    - Ha rá lenne írva a répára, hogy rókák is fogyaszthatják, megennéd?

 

    - Amennyiben az volna rajta, hogy „rókáknak is fogyasztható”, simán megkóstolnám. - bólintott rá Róki minden bizonnyal a világon első rókaként a répaevésre.

    - Akkor elárulok egy nagy titkot, de csak,ha nem árulod el senkinek. - hajolt hozzá közelebb NyuszToni szavaihoz hűen titokzatos arcot öltve.

    - Hááát, nem is tudom. Te elárulhatod nekem, én meg senkinek? - durcázott be a ravaszdi teljesen jogosan.

    - Egye fene, a rókatársaidnak elmondhatod.

    - Kösz a semmit! Szerinted reklámozni fogom, hogy barátian elcseverésztem egy nyuszival, pedig simán megehettem volna?

    - Igen, mert erre büszke lehetsz. - vágta rá a tapsifüles annak ellenére, hogy szinte már előre látta, amint a rókák térdüket csapkodva röhögnek társukon. S,ha bár ő is kis híján nevetésbe tört ki, ezzel kiesve szerepéből, de sikerült összekapnia magát. - Abban nincs semmi kunszt, hogy meghamizol egy nyuszit, hiszen ezt teszitek már időtlen idők óta. - próbálta a beszélgetést visszairányítani a répaevéshez, de egyelőre nem jött össze neki.

    - Hát ez egy eléggé idétlen kifejezés, hiszen az Idő tele van napokkal és évekkel, így nem lehet időtlen. - becsmérelte végül is jogosan Róki a végtelen fogalmát.

    - Ok, akkor idétlen idők óta, de most a lényeg, hogy a nyuszik elfogyasztása megszokott, hétköznapi dolog a mi világunkban. Ám,ha beszélgetsz egyel, az már aztán valami! - emelte meg jelentőség teljesen a hangját NyuszToni eszmefuttatása végén, de éppen az ellenkező hatást sikerült elérnie.

    - Igen, méghozzá elmebajra utaló jel. Tutira ez lesz a többiek véleménye. - kukkantott be a lehetséges jövőbe Róki.

    - Mert buták, mint a tök. - elemezte szűkszavúan egy hasonlattal NyuszToni a rókák népét, de mivel rögtön magyarázattal is szolgált rá, nem csak a vakvilágba beszélt. - Te az evolúció magasabb szintjére léptél azzal, hogy nem eszel meg engem.

    - Mivolúció? - pillantott rá úgy a Róki, mint aki inkább visszafele lépett egyet. - Díjaznám,ha állati nyelven beszélnél továbbra is velem.

    - Rendicsek. Na szóval, gondolj bele milyen nyugis lenne az életed, hiszen az erdő melletti répaföldről simán beszerezheted az élelmet. Vagy pedig agyba-főbe rohangászol utánunk, miközben az évek gyorsan múlnak, s te egyre öregszel, egyre lassúbb leszel.

    - Majd öreg nyuszik után totyogok. - vágta ki magát Róki ügyesen a Nyuszi időcsapdájából, s aztán fiatalos lendülettel visszatért a tapsifüles korábbi titokzatos megjegyzéséhez. - Hé, nem mondtad el a titkot.

    - Ja, tényleg. Szóval a répákra láthatatlan betűkkel rá van írva, hogy „Rókáknak is ajánlott finom eledel”. Róki sértődött ábrázattal megrázta a fejét, csak aztán válaszolt.



/A következő részből kiderül, hogy Róki haragtartó-e, valamint étkezési szokásaira is fény derül, ami remélhetőleg majd a nyuszit nem érinti közvetlenül./

Denn•  2020. június 6. 17:52

Bátortalan hősök 02. - Az életmentő répa

   A tét óriási, 

hiszen,ha a nyuszi nem tudja rábeszélni a rókát répaevésre,

 minden bizonnyal őt eszi meg!


Felidézem az első rész végét,

mely a NyuszToni szájából hangzott el:

- Ellenben én tudom mire kapná fel az egész világ a fejét.

  •  

       

      - Az Egész Világnak van feje? - csodálkozta el magát Róki.

      - Biztosan, bár még én se láttam, de ez most tök mindegy. Szóval a lényeg, a répára nincs ráírva, hogy rókák nem ehetik meg.

      - Te tudsz olvasni? - érkezett egy újabb csodálkozás a vörösbundás részéről.

      - Ja, persze. Szerinted van suli az erdőben? - tett fel NyuszToni költői kérdést, annak ellenére, hogy irodalmi oktatásban nem részesült.

      - Mondjuk beszöktél egy embersuliba, amikor az olvasást tanították? - sandított izgatottan Róki, hátha célba talál kérdése, de mellétrafált.

      - Könyörgöm minek,ha az erdőben nincsenek könyvek? - söpörte el simán NyuszToni kérdéssel a kérdést.

      - Hát, hogy elolvasd mi van a répára írva. - vágta rá Róki oly lelkesedéssel, mintha a Gordiuszi csomót vágta volna el egyetlen nyisszantással.

      A nyuszi nagy levegőt véve próbálta nyugtatni magát, nehogy valami csúnyát mondjon, mert kezdett agyára menni ez a szeleburdi okostojás. Egy pillanatra felmerült benne, talán jobban jár,ha hagyja megenni magát általa, de gyorsan elhessegette ezt a nem épp szívmelengető gondolatot.

      Az akadályok azért vannak, hogy átugorjam őket, vagy átslisszanjak alattuk.” acélozta meg a lelkét, s

      ha nehezen is, de sikerült normális keretek közt folytatnia a beszélgetést.

      - A répára nincs semmi írva, épp ez a lényeg. - mondta némi csend után kedves, békülékeny hangnemben.

      - És ezen agyaltál eddig? - rázta a fejét a Róki némi lekezelő grimasz kíséretében. - Én csak megforgatom a répát, és már vágom is,hogy egy fia betű sincs rajta.

      - Ó, hát akkor te a répán nem lévő betűk szakértője vagy. - hajolt meg jelképesen NyuszToni, miközben lelkében pacsit adott magának, mert továbbra sem hagyta, hogy kihozza sodrából ez félbolond elmebajnok.

      - Nem tudtam róla, hogy az vagyok,de, ha te mondod. Szóval a lényeg, hogy felesleges lett volna megtanulnunk olvasni a nyulak eledele kapcsán. - összegezte a hallottakat Róki, mire a NyuszToni elégedetten bólintott magában. De korán örült, mert a másik még nem fejezte be mondandóját.

      - Ám ez esetben az sincs ráírva, hogy rókák ehetnek répát!

      A tapsifüles most még nagyobb levegőt vett, hogy türtőztesse magát, és kész csoda, hogy sikerült, bár jó eséllyel egy békítő Nyuszi Tündér hinthetett rá titkon „nyugi port”.

      - Ha rá lenne írva megennéd? - kérdezte, miután már minden bizonnyal hatott a por, bár lehet két adagot kellett rászórnia a tündérnek.

     

     

    /A folytatásból kiderül,hogy a NyuszToni rátudja e beszélni végre Rókit, hogy ne őt egye meg, hanem inkább szokjon rá a répára./


Denn•  2020. május 31. 18:27

Bátortalan hősök 01. - Ugye ma nem eszel meg?

A BÁTORTALAN HŐSÖK „RECEPTJE”


Tegyük az irodalmi turmixgépbe Micimackót, a Kis herceget,valamint a teljes emberiséget,aztán „ízesítsük” két-két kiskanálnyi filozófiával, drámával, és humorral,bár a humorból tehetünk hárommal is, aztán jól kutyuljuk össze. Ja, és még feltétlenül tegyünk bele pár csipetnyit a Szeretet nevű csodafűből is. Ha esetleg nem tudnád hol terem, legkésőbb a 230 oldalas történet végére megleled.


01.


 

    - Ugye ma nem eszel meg? - kérdezte Karácsony napján NyuszToni reményteljes, tágra nyílt szemekkel Rókit, miután már érezte, hogy nincs esélye kereket oldani.

    A vörösbundás már csak egy szökkenésnyire volt a „fincsi ebédtől”, ám a kérdés béklyóval sújtotta testét-lelkét, mert életre kelt benne a Karácsony szelleme. Megpróbált csak simán átnézni rajta, de mindhiába. Ha ez a „szellem” megérinti a lelket, nincs mese, menthetetlenül hatása alá kerül az adott személy. Jelen esetben róka.
    - Engem nem szeret senki, így nem tartok Karácsonyt. - szipogta könnyeivel küszködve, s habár kis híján győzedelmeskedett felettük, de egy apró mégis előbukkant szeméből, s lassan, magányosan gördülni kezdett lefele.

    NyuszToni persze rögtön kiszúrta, hogy nyerésre áll a róka éhkoppon maradását illetően, de azért rátett még egy lapáttal.
    - Ha nem eszel meg, lehet megkedvellek, sőt talán jövő

     Karácsonyra barátok leszünk. - keltette életre a Remény lángját

     a rókalélekben.

    - Ó az csudajó lenne! - vágta rá Róki lelkendezve, tehát a

     nyuszihúsnál jobban vágyott a szeretetre. - Akkor keresek egy

     másik tapsifülest, aztán,ha jóllaktam, majd dumcsizhatunk. Jó? -

     tette hozzá bizakodó képet vágva, de csalatkoznia kellett.

    - De buta vagy! - tiporta sárba a lelkesedését a nyuszi. - Szerinted,ha meghamizod majd mondjuk az unokatesómat, a keblemre ölellek?

    - Hát bizonyára nem lennék túl szimpi neked, de akkor mit

     tegyek? - szontyolodott el a róka. - Ha nem eszek nyuszit, éhen

     halok, és akkor már hiába szeretnél. - szontyolodott tovább

    , hiszen a sötét jövő, amit kapásból felfestett, ha nem is sikerült

     műalkotásnak, de azért középszintű depresszió életre keltéséhez

     épp elég volt. Ám a NyuszToni egy laza mozdulattal lesöpörte a

     színről ezt az ecset helyett érzésekkel készített pingálmányt,

     mert ő nem volt búvalbélelt fajta.

    - Hé, nehogy már eltörjön a mécses. Nyugi, én tudom a megoldást. Egyél répát!

    Rókinak kikerekedtek a szemei a döbbenettől.

    - Nooormális vagy? Még a gondolata is elborzasztó!

    - Kóstoltad már? - hunyorított hamiskásan a nyuszi, hiszen biztos volt a válaszban.

    - Nem, de mióta világ a világ, a répa a nyulak eledele, a nyulak pedig a rókáé. - ismertette a szomorú tényállást Róki, bár igazából csak a nyusziknak volt szomorú.

    - Ha lesz az erdőben suli, elmehetnél történelem tanárnak. -

     fényezte NyuszToni a ravaszdi lelkét. Persze felmerül a kérdés

     az emberben,ha nem szívjóságból tette,akkor ki is itt a ravasz?

     Róki már minden bizonnyal lecsapott volna lelkesen a témára, de a

     nyuszi nem tervezte, hogy leragad a közoktatásnál, így egy

     kérdéssel tovább szőtte a beszélgetés vezérfonalát.

    - Agyaltál már azon, hogy valami hatalmas, világrengető dolgot

     kéne tenni?

    - Hát nem is tudom. Az annak számít,hogy ne keljen soha nyuszik után futkosnom, hanem helybe jönnének? - sandított reménykedve a pozitív válaszban Róki.

    - Bocsi, de ez nem számít annak, mert akkor nagyon elhíznál, ami egészségtelen. Ráadásul nincs egészségügyi ellátás az erdőben. Ellenben én tudom mire kapná fel az egész világ a fejét.


/A fojtatásból kiderül, hogy mi is ez a világrengető dolog, valamint, hogy ehet-e egy öntudatos róka nyuszi helyett répát?/