Nyár

Fekete fonalból horgolt aszfalt forr a tájba,

A felhők szakadozva foszlanak fölém,

Sötét zölden ragyog rám a panoráma,

Virágba borult képet fest körém.

 

A távolban városba zárt falu hullámzik,

Rém könnyed, s csönded kis otthonom,

Ám azon túl valami nemesebb látszik,

Ott terül el szívem, a napsugár fodrokon.

 

Elönt e forró ölelés, feledése a télnek,

Bárány felhők tartják meg a Napot,

S a fák, a bokrok, mind magukhoz térnek,

Nyár volt, és lesz, boldog vagyok.