Indica

Sötét kaptárban bolyongok,

Matt darazsak zúgnak,

Szemeimben lángoszlop,

Hasonmás az útnak

Járatlan e vidék, kietlen a táj,

Testem kastély, szívtelen lakáj

Nyit ajtót, de nem vezet körbe,

Bezár örökre a tegnap előttbe

Az eget legyek tarkítják,

A szemeken hályog,

Húsom fullánkok hasítják,

Már Isten is rám ront

Átok csak mit látok,

Gyakran felcsillan a remény,

S hiába kiáltok,

Egyből kín terem a helyén

Isten hozott,

Pokoli egy menny ez,

Élek csakhogy

Magamnak édent teremtsek.

Fiatal vagy,

S fogadnék rá,

Ihleted az

AKPH

Lirikád giccses,

Vázlatszerű,

Mi hozzád illett,

Az nem a betű!

Ne vedd sértésnek,

Létszi gügyögj tova,

Effajta verselésnek,

Már úgysincs hova.

Írj a tájról,

Az elhagyásról.

Okoskodj,

Ha nincsen másról.

De más tollát ne merítsd,

Hisz nem aksis a próza,

Utoljára kérlek ne kényszeríts,

Hogy ezt is elaprózzam.

Legyen mondanivalód, mi nem tucat,

Ragadd meg máshogy e kottát!

Mert bevágja az ihletet a huzat,

Van elég ablakon kidobott strófád...

Futószalagon robog a perspektíva,

Egy idol implantátum kerül a mellbe,

A perfekt díva tudja nincsen tervbe,

Sziámi szimbiózist teremt e klíma

Mint az éti csigának úgy nekem...

Populáris-e már az életformám?

Ha akarok Én is érek korán,

Égi plasztika, a Technic a 'kuss' nemez

A szalag megállt, de nincs reboot,

Sorvadt anatómiám a bestiárium,

Csontjaimnak egy nem egy válium,

És úgy fest, ma sem leszek spúr

Lassan benzinnel hígítom magam,

Agyam chippes elektronik szerv,

Bizarr lett, amit jónak hittem,

Nő vagyok, azaz lettem hajdan.