Indica

Daniel 23éves volt, mikor újra megtörtént vele, hogy egyedül maradt otthon az egy szintes lakásukban.
Egyedül, e családi ház túl csendes volt a megszokotthoz képest. Sejtelmes zajokkal hazudtoltatták meg ezt a fa ajtók és a padló recsegése. Néha mintha leejtettek volna valamit - állapította meg. Túl sok időt nem szánt a hangok forrására, így hát azok egy idő után megszokottá váltak.
Daniel egy ideig így kezelte az incidenst, majd egy nap az egyik koppanás túl hangosra sikeredett, és fel nem keltette a fiú érdeklődését.
Itt vissza kell kanyarodnunk az aznap délelőttre mikor is az öccse szülinapi zsúrját tartotta a nép. Az öccse, Rupert még csak 5. évét töltötte be, amikor is bekövetkezett élete legjelentősebb bújócskája,amin az egész gyerek sereg részt vett a délelőtt.
Rupert ismert egy jól elszigetelt miniszobát a ház falába rejtve, ahová majd el is bújt.
Na most aztán megmutatom - gondolta - soha többé nem találnak rám!
Ebben a tudatban ült a korom sötét falbélésbe, egyre csak izadtabban, és nagyokat nyelve.
Annyira sok idő eltelt, volt hogy néha elaludt és beverte a fejét a szigetelésbe.
Na basszus! Ez biztos hangos volt... Tuti rám találnak! - Ijedt meg.
De úgy lett ahogy akarta, soha nem találták meg. Tehát addig amíg egyszer csak örökké el nem aludt légszomjba, a legnagyobbat fejelve a szigetelésből.