Indica

Jeges tereket,
Utcákat fújok,
Váram impozáns,
Led Tv méret,
A létem pompás,
Nevezz szegénynek,
Utcazenésznek,
De a padon; én henyélek,
Füstös meséket regélek:
Ezzel kettesben meg élek,
Nem félek, csak remélek,
Hogy egy regénybe
Kerülünk a szenvedéllyel,
Minden egyes éjjel,
Borús felhőkre nézek fel,
A tudatunk egy ágyban fészkel
Naponta az élettel,
Reggelre felkelek,
Hosszú estéket heverek ki,
Ilyenek az emberek,
A nevem nem lesz Senki!
Nem csúszik Henessy,
Tetszik vagy nem tetszik,
Nekem ez fekszik,
Megint álompor esik,
Már most jól esik,
Ennyi az állapot,
Vándornak áll a bolt,
Neki nyílik a Hold,
S a fényt megtöri,
Ki a Napot felkölti,
Hajlék rá verset költeni,
Borra is adj költeni,
Drága Holnap,
Mikor hol vagy,
A lakásból kilakoltak,
Ezért légy a tárcádból kipakolva,
Emlék leszek feledéssel
Levakolva.
Hidegek az esték,
Itt a sikátorban,
Részegek azt lesték,
Hogy festek az árokban,
Hidd el bele sem esnél,
Csodálkoztok esetleg,
Hogy szakállam van,
Hány vak állam az,
Ez meg így esett,
Lassan lefekszek,
Kartonba bújok,
Egy csókra gyújtok,
Szerhez nem nyúlok,
Eszembe se jutott;
Rövid percnek indulok,
Mély álmom elhúzom,
Vonóm paradoxon,
A fagy arcon boxol,
Mit is írt Tolsztoj?
Mikor itt telelt,
Hittel és hitellel
Konvektort osztott.
Isten dohányt passzolj,

Ma már minden foglalt.
Ez igaz.
Ha erős szorítást érzek, és futok a megfelelő helyre üríteni.
Kopp kopp - foglalt.
Ha erős szorítást érzek megfelelni, és szerezni valami újat,
Az az új, már nem új.
Ha egyre gyengülő lelkesedésembe festek egy absztrakt hányást,
Már valaki, olvasta a lapjárást.
Ha írok arról, hogy már nincs is miről, és minek is írom ezt,
Ismétlek, és Ti meg csak lesitek, meddig bírom ezt...
Ha megpendítek egy senki által hangra bírt gitárhúrt a nyelvemmel,
Senki rákérdez: Hogy bírok e másoló jellemmel?
Ha hangomat kieresztem, és el nem kapom estig,
A képemre akkor is a vokál szót festik,
Ha alapjáraton eredeti vagyok, és gyökeresen egyedi,
Lesz egy utánzó, mint a másoló Én, aki ezt utánzattal lefedi.