merleg66 blogja

új
álom
ébred én
megfogom hogy
ne tűnhessen el

vágy
zenélt
lelkemben
majd elhalkult
mert a vágy avítt

születünk, vagyunk mint egy nagy kotta
szürkülő lapjain a hangjegyek
e "zeneművet" vajon ki alkotta
néhány lágy akkord csupán az életed

vagy forte hangzással rikoltó dallam
de a "karmester" a lét néha beint
hangszered még szól egyre halkabban
szél süvít szakad a kotta húr megint

s tétovázó kósza délutánok
csengője jelzi hogy még itt vagyok
és néha fájó apró szóvirágok
mezején sétálva lopok napot

a mű vége csupán néhány taktusra
lassan új kotta kerül az állványra

ajánlás

herceg ha felharsan az égi kar
a szférák zenéje áramlik tova
érzéseinkbe... talán... belemar
sötéten kúszik be álmainkba
legyél hát te a vezénylő pálca
ki a finálét majd dirigálja

a lassú pisla fény még átdereng
fátyolos hajnal szürke korpuszán
fázós lelked idő távlatán mereng
filmkocka villan gyorsan egymásután

feltűnik majd egy árnyalak csendben
a sötétből ki lelkedért jött elő
aprókat int csak úgy közönyösen
mert menni kell most hisz itt az idő

a könyörgésnek már értelme nincs
porhüvelyre még rámered szemed
lám a homlokán ott az a kis tincs
a lélekszív kicsit még megremeg

kapu nyitva a fény magához ölel
újjászületésig már nem enged el

az idő már itt is a tavaszt mutat
a kertben metszem már a fákat
a komisz szél néha megborzongat
a rügypattanás még kicsit várhat

majd villámlik dörög tavaszi zápor
öntözi a földet és újra éled
a szivárvány s mint hatalmas bátor
fényisten épít hidat a föld felett

a felhők alól a nap még visszanéz
majd eltűnik lassan a horizonton
az égbolt mint fénylő vörösréz
egy pillanatra még láthatom

hogy mily csodás ez a tavaszi este
a tél árnyéka kullog, lassan elfeledve