Veszélyben:)

Még az esküvő előtt, valamikor, kértem keresztlányomat, hogy kicsit hozza már rendbe azt a szalmakazlat itt a fejemen. Úgy hogy én is ki merjek lépni az utcára, de ne is ijedjen meg tőlem senki...jobban...:( :))))
A megbeszélt időben ott is voltam náluk, de arra nem számítottam, hogy a kapuban a két Cerberus fenyegetően fog ugatni, morogni rám. Masni a neve a nagyobbiknak, ő a mama, és Fűző a kisebbik. A kettő összesen van talán akkora mint a mi Bogink, de a hangjuk az félelmetes:)
Mondtam is Zsuzsinak, jöjjön inkább a kapuhoz, ha nem akar kifogyni az egyszem keresztanyjából:)  Aztán odabent már kiderült, nem is olyan veszélyesek, sőt megosszák a helyüket egy kicsi fekete kandúrral.
Tudtam hogy volt nyuszijuk egyidőben, indulás előtt kérdeztem is, megvan-e, kiderült azóta van egy másik is...és idővel majd szeretnének egy kisebb nyúltelepet.
Egyébként, nekik van még egy kutyájuk, itt átellenben velünk a szülőknél. Egy gyönyörű németjuhász kutya, Byron, de költözéskor őt nem engedték nekik elvinni. Valamiért nem vagyunk "barátok"..:)) sem a párom, sem én nem vagyunk szimpatikusak neki, még a másik köz sarkán járok, de már hallom a nem éppen szívhez szóló üdvözlést. Bár arrafelé nem árt a felügyelet...itt a két lány a puszta létével "riogat"...nyáron meg én a csemetéket nem hagyjk őket békén:(