kell még...igen, még sokszor:)

Szombat délelőtt, szokásos idill, párom dolgozik, a lányom "bejelentkezett", megvan még, de rohan mert várja a nyár, hadd menjen még, amíg lehet. A néni látszólag a tv-t nézi, gyakorlatilag figyeli minden lépésemet, de tehet egy szívességet, ha így esik jól neki, lelke rajta, leverte a lécet, nálam nagyon soká, de csak egyszer törik bizalmam ajtaja, és utána csak kiesni lehet rajta, kitartó volt, sikerült neki, nyert.Válogatás CD indul, énekelek, sorakoznak egymás után a remekek, éppen "kell még egy szó", mikor valamiért át kell lépnem a kamrába, Bogi kutya les rám, nem vonyít a hangomtól, pihen a fal árnyékában. Nem vonyít, sőt rám kacsint, hallva hangomat, majd elalszik egy percre, de látom játszik, hiszen csóválja a farkát, engem az idő sürget, lépek tovább, visszafelé nyitom az ajtót, és megállít egy kérdő szempár...mi van, miért nem énekelsz már? És ahogy újra hallja a hangom, odarohan hozzám, akkor már Lizzy is, a két kutyán a két karom, közben száll a dal az én hangomon, mindig szeretni fogom azt a percet nagyon. 

Majd megállapítom, hogy a két lányt nem húzza a természet felfelé, hanem nyújtja hosszirányban, és szépen erősödnek "vállban". Esténként amikor érkezik néha kis friss "nasi" beindul a tánc...de nem tudom break, páros vagy standard, csak azt tudom, hogy az a könyörgő két szempár esdekel, és beszólok az ajtón páromnak...itt van megint két szerencsétlen eb...a Négy mancsot, Kecskeméten most már igazán hívd fel!  Csillog a két fekete bunda, élők a barna színek, a szemek szeretet-meleg sugaránál talán csak a Nap fénye melegebb.