In memoriam Rusty

Gyászolok

Már vagy egy órája csak itt ülök, 
nézelődök, beszélgetek, s közben
törölgetem szememből a dühödt
könnyeket. Hát ki vagy te, ember?
akit zavart az a derék kutya, kiképezték
segítségre, vak embernek segítője,
és adta hűségét és szeretetét,
és ilyen borzalmasan fejezte be életét?

Nem értem ezt a világot, és egyre jobban nem,
és nem, nem csak egy kutya, egy lélek, egy élet,
mint a dominó facsarodik szíve gazdájának,
kiképzőjének, minden kutyabarátnak, 
s tehetetlenül üvölt bennünk a miért...
és büntetlenül marad a gaztett, 
és nekem ez is egy nagy-nagy miért,
mire/miért kelünk fel mindennap, ezért a borzalomért?
Ma egy vakvezető kutya, tegnap egy ártatlan gyermek,
ítélet van, de ki ítél, és ő büntetést nem is sejthet,
hiszen itt csak a becsületnek nem terem babér.