Ez+az

szokásosan...keserédes, nem bottal ver az Isten, mint tudjuk, múlt héten valaki megunta a jelentgetős szomszéd akcióit, és azt hogy melldöngetve reklámozza magát, hogy mert ő aztán mindent mindenkinek megmond, igen...egy ártatlan puli bánta...nem szép dolog, de nem sajnálom, na már a kutyát szegényt, őt igen. Látványosan alakul át a házikó, a borzalmas narancs vakolatot pofán veri a kék eresz és kerítés, és hozzá a zöld csapott tető a kalap, Picasso és Dali is tanulhatott volna. Nincs kerítés, a szomszédfelőli fal maradt szegényes piszkosfehér. Már sejtettem, hogy ennek az ügybuzgalomnak nem jó vége lesz, és ez csak a kezdet, mert a barna szomszéd sokadik fiát megvárni az iskola előtt és megverést ígérni, nemcsak neki, másik gyerekeknek is...nem biztos, hogy életbiztosítás.

De, következzen a vidámabb rész is:) innen jó sétautam van a Takarékszövetkezetig, mentem gondolataimba burkolózva, egyszer csak megugattak. Kerestem a hang gazdáját, s megállapítottam, hogy egyelőre csak a hang a nagyobb, a teraszról egy kétöklömnyi tünemény nézett velem puli-szemet. Már tervezzük a saját új ebet, kicsi lesz egyelőre, de németjuhászban, vagy bernáthegyiben határoztuk meg a méretet.

A kandúrunk még mindig nem tudja elhinni, hogy nyugodtan végigsétálhat az udvaron, de tetszik neki, elültek érzelmei viharai, és most kilóra gyúr, gyönyörű szép megint a hamvasszürke hatalmas bundája.