Egybeírás külön írva

A két lányunk kicsi szíve is érzi a tavaszt, minden egyes kapunyitás egy rémmese. Ha sikerül kisuttyannia, esküszöm, Bogikánk visszales és rám nevet. Nekem utána már nincs szívem Lizzyt elzárni, ha kint vagyunk mindannyian, Bogit megpróbáljuk visszahozni, általában sikerül is. Utána nem kerülik el a büntetést, ami néha nem sokat használ.

De mostanában történnek más dolgok is. Mondhatnám úgy, hogy kutya világ van nálunk. Ugye, nemcsak a virágok nyílnak hanem a kapuk is. Általában jól meg vagyunk a szomszédokkal, de azt hiszem, megint csak szülői tanácskozást kell végeznem, ami nem lesz egyszerű dolog, az eltérő gondolkodás mód, bőrszín és viselkedéskultúra miatt.

Van annak sok haszna, hogy itt van a gép az ablak előtt. Azt még csak "lenyelem" hogy virágszálak, és csokipapírok kerülnek kerítésen belül, gondolom ajándékba a lányoknak. De hogy a kislány kézbe veszi a kicsi kutyát, és úgy idegesíti a mieinket, na ez már sok volt. Majdnem az ablaküveg bánta a kopogásomat.

Én próbálok alkalmazkodni, például ha kiszöknek a kutyák, sokszor én csukom a kaput a tyúkok s a béke miatt, de az a bizonyos cérna el is tud szakadni.