Kerecsényi Éva blogja

Legszebb ajándék maga az ÉLET, 
csupa nagybetűvel, szívvel, vággyal, 
hogy lehet máshogy, talán másképp,
nem jó némán sodródni az árral.

Ajándék lehet egy boldog óra, 
mikor együtt kacagnak a percek, 
vidám táncra perdül két pillanat,
és egymáshoz bújnak a lelkek. 

Legszebb ajándék maga az élet, 
bár nem mindig kecsegtet sok jóval, 
de ha velük lehetsz, kiket szeretsz, 
te vagy a Föld legboldogabb lakója.

A megszokás, a fásult beletörődés olyan, mint a hintaszék. Ugyan mozgásban tart, de egy centit sem haladsz előre. Viszont ha végre felállsz, és ki mersz lépni a komfortzónádból, lehet, hogy lesznek, akiket elveszítesz, de ha nem mozdulsz, előbb-utóbb elveszíted önmagad. 

Csend. A lélek tiszta és teljes feltárulkozása. Az érzések tökéletes harmóniája, olykor csodálatosabb, mint a legédesebb dallam, őszintébb, mint sok elfecsérelt szó. 
Csend. Lehet halálos is. Az elhallgatott, eltitkolt érzések agyonnyomnak, a ki nem mondott szavak megfojtanak, az el nem sírt könnyektől szinte megfulladsz. 
Csend. Van, hogy elválaszt, de van, hogy összeköt. Lehet barát vagy ellenség, keserű vagy édes, van, mikor buta és bénító, de van, hogy ő a legbölcsebb tanácsadó. Van, hogy bántó és zavaró, de lehet angyalian békés és boldogító. Engedd, hogy beszéljen, s a szíveden keresztül a lelkedig érjen. 

Kaptunk egy testet, amelyre jó, ha különös gonddal figyelünk és vigyázunk, mert ha a lelkünk bajba kerül, itt kopogtat, ezen keresztül jelez, van, hogy hangosan jajveszékel, néha csak csendben sírdogál. Ha minden rendben, akkor, épek, egészségesek, tettre készek, jó kedvűek vagyunk. 
A lábunkat azért kaptuk, hogy menjünk, haladjunk előre, amerre a szívünk húz bennünket. Ha kell, sétáljunk lassan, ha kell, fussunk, akár meg is állhatunk pihenni, de a szakadék felé vissza ne forduljunk. A saját utunkat járjuk, ne parancsszóra, ránk kényszerített pályákon bukdácsoljunk, vergődjünk és vánszorogjunk. 
Van szemünk is, hogy figyeljünk, hogy meglássuk mindenben és mindenkiben a szépet, a jót, hogy észrevegyük a különbséget a kell és az akarom, a muszáj és a szeretném között.
Van fülünk, hogy meghalljuk a nekünk kedves dallamot, a hívó szót, a jó tanácsokat, a biztatást, a bátorítást. 
Van szánk, hogy segítséget, áldást kérjünk, hogy köszönjünk és megköszönjünk, hogy dicsérjünk, se szóval, se tettel ne bántsunk, csak segítsünk és lelkesítsünk. 
Van kezünk, hogy öleljünk, hogy simogassunk, hogy felemeljünk, és porba soha senkit ne taszítsunk.
És van szívünk, hogy szeressünk.