Kerecsényi Éva blogja

Vélemény
keva526•  2016. június 17. 19:46

ha...

Legyőztek, ha nincs bátorságod,

vesztettél, ha nincs kitartásod,

elvesztél, ha nincs mit remélned,

meghaltál, ha nincs kiért élned.

 

keva526•  2016. január 29. 20:16

Sors-csapás-irány

Igen, a sorsunk bizonyos értelemben „elrendeltetett”- én legalábbis hiszek benne-, de mindent a sors „nyakába varrni”, mindenért a sorsot hibáztatni, minden baj okát tőlünk független, külső körülményekben, illetve másokban keresni, ez csak menekülés önmagunk, a felelősségvállalás és a félelmeink elől. A sors feladata nem más, mint egyfajta iránymutatás, egy útjelző tábla, hogy merre érdemes elindulni, de hogy előre lépünk-e vagy vissza, vagy egész más utakon kalandozunk, ez csak rajtunk múlik. Miénk a döntés szabadsága, a választás lehetősége, csak rajtunk áll, hogy földre szegezett tekintettel egy helyben toporgunk, esetleg az önsajnálatba mélyen beletemetkezve a múltunkon siránkozunk, vagy nem kevés energiát és időt elpocsékolva épp a jövőnk miatt aggodalmaskodunk. Ha az útirány adott, s a lehetőségek és az álmok is összhangban vannak, akkor hajrá, teljes gőzzel előre! Lépni, tenni, cselekedni senki sem fog helyettünk. 

keva526•  2016. január 18. 18:30

Lakat alatt

Mind a társas-, mind a párkapcsolatainkban rendkívül fontos a kölcsönös szabadság biztosítása és megélése, amelynek alapja a bizalom. A bizalom előszobája pedig a tisztelet, az elfogadás, az odafigyelés, a jelen-lét és a szeretet. Értelmetlen dolog több tucat lakatot beszerezni, és a zárat folyton erősebbre és biztonságosabbra cserélni. Ha az előszoba fala lyukas, megkopott, és pereg róla a vakolat, felesleges mindennemű óvintézkedés. Nincs az a biztonsági szerkezet, amely ne lenne kijátszható, nincs az a zár, amelyet ne lehetne felfeszíteni, és nincs az az ajtó, amelyiket nem lehetne betörni. Egyszerűbb talán nyitva hagyni. Aki otthonra talált, és jól érzi magát odabent, az úgyis örömmel marad, akinek meg fojtogató és szűkös a hely, az hadd menjen, hadd repüljön, elvégre azért kaptuk a "szárnyainkat". 

keva526•  2016. január 18. 18:27

Csiki-csuki


Az érzéseket nem lehet kikényszeríteni, sem megvenni, nem lehet őket lepkehálóval levadászni, nem teremnek szabadon sem a kertben, sem a réten. Az érzések-legyenek jók, vagy rosszak- maguktól, kéretlenül, sokszor váratlanul, hol suttogva, lábujjhegyen, hol egy orkán erejű szél erejével, vadul és tombolva érkeznek. És amikor a lelked kapuján kopogtatnak, akkor nem szerencsés úgy tenni, mintha nem lennél otthon. Fogadd be őket szeretettel, a jókat öleld magadhoz, tápláld, szeresd, etesd, itasd minden földi jóval. A rosszaktól se félj, nézz bátran a szemükbe, láss bele a veséjükbe, és ha nincs rájuk szükséged, ne erősítsd, ne tápláld őket a figyelmeddel, hagyd, hogy végelgyengülésben örökre eltávozzanak. Emlékük arra jó, hogy felnyissák a szemed, de ne engedd, hogy bezárják a szíved. 

keva526•  2016. január 18. 18:26

Igen-nem

Az élet gyakran tele van elhazudott, elpocsékolt, felesleges igenekkel, és eltitkolt, ki nem mondott, elhallgatott nemekkel. 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom