kedvencek

"Nem unod még, hogy folyton mások elvárásainak megfelelõen élj?
Nem unod még, hogy egész életedben mások életét éled?
Nem unod még, hogy folyton mások mondják meg mit lehet és mit nem?

Pontosan tudom, hogy eleged van már ebbõl, de mégsem mersz lépni, mert attól félsz, hogy te vagy az, aki rosszul látja a dolgokat. Attól félsz, hogy megbántasz másokat vagy elveszíted a szeretetüket és a megbecsülésüket, ha megteszed mindazt, amire vágysz. Ezért inkább csendben nyelsz és tûröd a “rád kiszabott sorsodat”, pedig ezt a “sorsot” te magad választod minden egyes pillanatban, amikor nem mersz a saját szíved szerint dönteni.

Tudom, most azt akarod mondani, hogy a “KÖRÜLMÉNYEK” nem engedik, hogy másképp dönts, hogy másképp élj. Én erre csak azt mondom, hogy BECSAPOD MAGAD minden áldott nap HAZUDSZ MAGADNAK, hogy elkerüld azt, ami visszavonhatatlan. NEM TUDSZ VÁLTOZTATNI MAGADON, ezért megpróbálod mélyen elrejteni azt aki vagy.

NEM TUDSZ MEGVÁLTOZNI ÉS NEM IS KELL MEGVÁLTOZNOD. Éppen ez a lényeg, egy egyedülálló egyéniség vagy egy különleges feladattal és küldetéssel. A benned élõ belsõ irányítás minden egyes pillanatban igyekszik felhívni erre a figyelmedet, de te befogod a füled és behunyod a szemed. Jobban szeretnéd inkább átaludni ezt az egészet csak, hogy ne fájjon annyira. DE TE MOST NEM EZÉRT VAGY ITT. Azért vagy itt mert van egy különleges feladatod, egy küldetésed. Azért születtél meg, hogy ezt a küldetést betölthesd. Ehhez azonban fel kell ébredned és ki kell nyitnod a szemed ITT ÉS MOST."

Schilling Péter : Ébredj fel c. könyvéből

" Az angyal olyan, mint a gyémánt, nem lehet csinálni csak találni. És nincs két egyforma a világon..."
Charlie angyalai c film

Feke Pál: Tégy csodát

„A virágnak két kedvese van: a levegő meg a fény. De a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik, és elszunnyad a levegő ölelésében." /Andersen/

"A távolság igen nagy közöttünk,
de mi mégis összejöttünk.
Mert a barátság úgy is élhet,
ha kezed el nem érhet,
akire mindennap gondolunk,
akihez szép szavakat szólunk.
Aki kicsit tudja titkaink,
és képletesen mindig visszaint.
Akivel értjük a kimondatlan szavakat,
Azzal a barátság el nem szakadhat." ♥

Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.
Amikor döntened kell, hogy valami jó-e, vagy rossz. Helyes vagy helytelen. Szép vagy csúnya. Amikor döntened kell, hogy jobbra térsz vagy balra fordulsz. Ilyenkor nem segíthet rajtad senki.
Még csak azt sem teheted, hogy valamilyen félmegoldással elhalasztod a döntést.
Kikerülöd. Vagy úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy döntened kell.
Döntened kell.
Ezen nem lehet segíteni.
És egyedül vagy.
Öregek, bölcsek, papok, filozófusok sok mindent tanácsoltak már Neked erre az alkalomra.
Mondták, hogy ösztönöd indítása szerint azonnal és gondolkodás nélkül cselekedj. Mondták, hogy zárkózz be négy fal közé, étlen, szomjan és töprengj napokig. Azt is mondták, hogy ostorozzad magadat ilyenkor, mert a szenvedés megtisztítja a látást.
Én nem vagyok sem filozófus, sem pap. Még csak öreg sem vagyok. Így hát egészen egyebet mondok Neked:
Eredj ki az erdőre.
A mezőre, a folyó mellé, vagy föl a hegyre. Lassan járj, hiszen egyedül vagy, nincs miért siess.
Lassan járj!

Erdő, mező, folyó, hegy.
Megteheted, hiszen ember vagy.
És amit szemed lát, valóban mind a Tied akkor. Az erdő, a mező, a folyó, a hegy. Még a napsütés is. Még a virágok is. A rigófütty és a pillangó színei.

Eredj tehát lassan, kényelmesen. Nézd meg a virágokat.
Simogassad meg a fák törzsét.
Hajolj a nyírfához és szívd be az illatát.
Hallgasd a madarakat.
Próbáld megérteni azt, amit mondanak.
És amikor már tele vagy a virágok illatával, a napsugárral, a széllel és mindennel, ami zsongva körülvesz és ami mind a Tied abban a percben, akkor gondolkozz a csodán, amit életnek, mindenségnek nevezünk. Gondolj arra, hogy sok-sok millió esztendővel ezelőtt megteremtődött az anyag és megteremtődött a sejt. Megteremtődött és céljává tette a jót, a szépet és a fejlődést. És a sejtből lett virág, állat és végül ember. A látható sejtek mellett növekszik folytonosan a láthatatlan is, amelyik a szép és jó törvényeit hordozza magában és tereli az életet a fejlődésen keresztül a tökéletesedés felé.
 Testvéred a világ. Öcséd a nyúl, húgod a margaréta. A fejlődés nagy láncolata összefűz mindenekkel.  Néha megpróbálsz ember-ésszel leszakadni erről a láncról, de csak annyi történik, hogy letérsz nyílegyenes útról, eltévedsz, hátra maradsz.
De ha meglátod és megérted a láncszemek törvényét, akkor megérted azt is, hogy soha sem vagy egyedül. Legkevésbé pedig olyankor, amikor azt hiszed, hogy egyedül vagy.