kedvencek

Irodalom
starlit•  2014. január 25. 10:31

Érdekes írás- Meddig akarsz még árnyékban élni?

"Nem unod még, hogy folyton mások elvárásainak megfelelõen élj?
Nem unod még, hogy egész életedben mások életét éled?
Nem unod még, hogy folyton mások mondják meg mit lehet és mit nem?

Pontosan tudom, hogy eleged van már ebbõl, de mégsem mersz lépni, mert attól félsz, hogy te vagy az, aki rosszul látja a dolgokat. Attól félsz, hogy megbántasz másokat vagy elveszíted a szeretetüket és a megbecsülésüket, ha megteszed mindazt, amire vágysz. Ezért inkább csendben nyelsz és tûröd a “rád kiszabott sorsodat”, pedig ezt a “sorsot” te magad választod minden egyes pillanatban, amikor nem mersz a saját szíved szerint dönteni.

Tudom, most azt akarod mondani, hogy a “KÖRÜLMÉNYEK” nem engedik, hogy másképp dönts, hogy másképp élj. Én erre csak azt mondom, hogy BECSAPOD MAGAD minden áldott nap HAZUDSZ MAGADNAK, hogy elkerüld azt, ami visszavonhatatlan. NEM TUDSZ VÁLTOZTATNI MAGADON, ezért megpróbálod mélyen elrejteni azt aki vagy.

NEM TUDSZ MEGVÁLTOZNI ÉS NEM IS KELL MEGVÁLTOZNOD. Éppen ez a lényeg, egy egyedülálló egyéniség vagy egy különleges feladattal és küldetéssel. A benned élõ belsõ irányítás minden egyes pillanatban igyekszik felhívni erre a figyelmedet, de te befogod a füled és behunyod a szemed. Jobban szeretnéd inkább átaludni ezt az egészet csak, hogy ne fájjon annyira. DE TE MOST NEM EZÉRT VAGY ITT. Azért vagy itt mert van egy különleges feladatod, egy küldetésed. Azért születtél meg, hogy ezt a küldetést betölthesd. Ehhez azonban fel kell ébredned és ki kell nyitnod a szemed ITT ÉS MOST."

Schilling Péter : Ébredj fel c. könyvéből

 

starlit•  2012. január 30. 12:57

Wass Albert: Mikor mégis egyedül vagy

Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.
Amikor döntened kell, hogy valami jó-e, vagy rossz. Helyes vagy helytelen. Szép vagy csúnya. Amikor döntened kell, hogy jobbra térsz vagy balra fordulsz. Ilyenkor nem segíthet rajtad senki.
Még csak azt sem teheted, hogy valamilyen félmegoldással elhalasztod a döntést.
Kikerülöd. Vagy úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy döntened kell.
Döntened kell.
Ezen nem lehet segíteni.
És egyedül vagy.
Öregek, bölcsek, papok, filozófusok sok mindent tanácsoltak már Neked erre az alkalomra.
Mondták, hogy ösztönöd indítása szerint azonnal és gondolkodás nélkül cselekedj. Mondták, hogy zárkózz be négy fal közé, étlen, szomjan és töprengj napokig. Azt is mondták, hogy ostorozzad magadat ilyenkor, mert a szenvedés megtisztítja a látást.
Én nem vagyok sem filozófus, sem pap. Még csak öreg sem vagyok. Így hát egészen egyebet mondok Neked:
Eredj ki az erdőre.
A mezőre, a folyó mellé, vagy föl a hegyre. Lassan járj, hiszen egyedül vagy, nincs miért siess.
Lassan járj!

Erdő, mező, folyó, hegy.
Megteheted, hiszen ember vagy.
És amit szemed lát, valóban mind a Tied akkor. Az erdő, a mező, a folyó, a hegy. Még a napsütés is. Még a virágok is. A rigófütty és a pillangó színei.

Eredj tehát lassan, kényelmesen. Nézd meg a virágokat.
Simogassad meg a fák törzsét.
Hajolj a nyírfához és szívd be az illatát.
Hallgasd a madarakat.
Próbáld megérteni azt, amit mondanak.
És amikor már tele vagy a virágok illatával, a napsugárral, a széllel és mindennel, ami zsongva körülvesz és ami mind a Tied abban a percben, akkor gondolkozz a csodán, amit életnek, mindenségnek nevezünk. Gondolj arra, hogy sok-sok millió esztendővel ezelőtt megteremtődött az anyag és megteremtődött a sejt. Megteremtődött és céljává tette a jót, a szépet és a fejlődést. És a sejtből lett virág, állat és végül ember. A látható sejtek mellett növekszik folytonosan a láthatatlan is, amelyik a szép és jó törvényeit hordozza magában és tereli az életet a fejlődésen keresztül a tökéletesedés felé.
 Testvéred a világ. Öcséd a nyúl, húgod a margaréta. A fejlődés nagy láncolata összefűz mindenekkel.  Néha megpróbálsz ember-ésszel leszakadni erről a láncról, de csak annyi történik, hogy letérsz nyílegyenes útról, eltévedsz, hátra maradsz.
De ha meglátod és megérted a láncszemek törvényét, akkor megérted azt is, hogy soha sem vagy egyedül. Legkevésbé pedig olyankor, amikor azt hiszed, hogy egyedül vagy.

 

starlit•  2012. január 30. 12:49

Kedves gyermekem

Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek látsz, pedig még nem is leszek az,
kérlek, légy hozzám türelmes és próbálj megérteni...

Ha leeszem a ruhámat..., ha nem tudok rendesen felöltözni...
légy türelmes. Jussanak eszedbe azok az idők, amikor én tanítottalak erre!

Ha beszélek Hozzád, és ezerszer elismétlem ugyanazt a dolgot...
ne szakíts félbe...hallgass végig!

Amikor kicsi voltál, többször kellett elmondanom ugyanazt a mesét, míg el nem aludtál.

Ha nem akarok megmosakodni, sem ne szégyeníts meg, sem ne feddj meg érte...
Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni a mosdásra!

Ha látod, hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal kapcsolatban,...
adj elég időt, és ne nézz rám gúnyos mosollyal...

Megtanítottalak sokmindenre...
hogy egyél jókat, öltözködj szépen...
hogy hogyan nézz szembe az élettel.

Ha néha nem emlékszem dolgokra vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát...
adj gondolkodási időt, hogy eszembe jusson... és ha még sem sikerül megtennem, ne légy ideges...
és ami a legfontosabb, az nem a mondanivalóm, hanem az, hogy veled legyek, és figyelj rám...

Ha valaha nem akarok enni, ne erőltesd. Jól tudom, hogy mikor kell ennem és mikor nem.

Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni...
... nyújtsd a kezed... ugyanúgy, ahogy azt én tettem, amikor te tanultál járni.

Egy nap majd megérted, hogy minden hibám ellenére, mindig a legjobbat akartam neked,
és hogy az utat szerettem volna előkészíteni neked.

Nem érezhetsz sem szomorúságot, sem dühöt vagy tehetetlenséget, ha a közeledben vagyok.
Mellettem kell lenned, próbálj meg megérteni, és segíts nekem, ahogy azt én tettem, amikor megszülettél.

Segíts járnom... segíts befejezni az utam szeretettel és türelemmel.
Megfizetlek majd egy mosollyal és azzal a nagy szeretettel, amellyel mindig szerettelek.

És amikor egy napon azt mondom neked, hogy nem akarok tovább élni... hogy meg akarok halni...
ne légy dühös... egyszer ezt is meg fogod érteni...

Szeretlek gyermekem

starlit•  2011. szeptember 26. 19:23

Szíveket gyűjtök...

"Szeretem azt, aki gyűjt. Naponta van öröme. Megnézi gyűjteményét, gyarapítja, ápolja, gondozza, megmutatja barátainak. Közben örül, hogy neki van az, amit szeret.

Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket és azokat, akik címkéket, képeslapokat, érméket gyűjtenek. Bármit.


Te mit gyűjtesz?

Amit én gyűjtök, ahhoz nem kell pénz. Amit gyűjtök, annak nincs ára, mégis mindennél többet ér.


Szíveket gyűjtök.

A szív jelkép. Az embert jelenti.


Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek. Talán bolondnak hinnének, ha tudnák, miért nézek kutatón mások szemébe. Bolondnak hinnének, mint a görög bölcset, aki nappal lámpásával embert keresett a piacon.

Szíveket gyűjtök. Nekem nem valami kell, hanem valaki. Ember.

Ember, aki rám mosolyog; aki megért; aki tisztességes; aki hűséges; akiben szeretet él; aki örül, hogy észreveszik; akiben a tehetség egy szóra kinyílik; ember, aki egyszerűen érték, mert ember.


Ha van olyan nap, hogy nem találok, az én hibám.

Nem néztem eléggé szét, nem néztem a látszat mögé, az előítéletek alá.

Szerencsétlensége az embernek, hogy a jót szégyelli. Rejti, mint kagyló a gyöngyét. Hát én feltöröm a kagylót figyelemmel, érdeklődéssel és a gyöngyhalászoknál boldogabb vagyok. Mert az emberek között több az ember, aki méltó, hogy annak lássák, mint az, aki összetörte magában az emberséget.

Elfogult vagyok? Téged nem ismerlek. Embernek tartod magad. Hányan vesznek észre? Hányan kérik a szíved? Hányan látják, hogy jó vagy?

Szíveket gyűjtök. Őrzöm arcukat. A szemük tüzére emlékszem. Ha azt felejtem, énjük bennem marad, amely belém égett egy pillanat alatt.

Nincsenek érméim, bélyegjeim, címkéim, sem galambgyűjteményem.

Szíveket gyűjtök.

Szívem tele van.

Velük és az örömmel, amelyet csak ők adhatnak.


Nézd el nekem, hogy végig magamról írtam. Eszelősen hiszem, hogy nincs nagyobb, fontosabb, mint az ember. Embertelen korban élünk? Ne hidd el. Csak nézz önmagadba, nézz a mások belső világába s meglátod az Embert. Csak annyi időt fordíts embertársaidra, mint a gyűjtők gyűjteményeikre. Kincseid lesznek. Nem olyan, mit pénzzel kifejezni lehet, nem valamik, hanem sok-sok szív benned, valakik, akiknek értéke semmivel ki nem fejezhető és mind személyes öröm életedben."

szívből szeretnbi...

starlit•  2011. szeptember 12. 18:15

Kéry Viola: Anyák napi gazdagság

Úgy szeretnék venni neked gyémántot és aranyat.

Nem tehetem, ezért mondom versben el a szavakat.

 

Tudnod kell, hogy úgy gondolom, örülök, hogy élek,

És ha újra születhetnék, neked születnék meg.

 

Mert a lélek gazdagságát nem pótolja semmi,

Fontosabb, hogy itt vagy, látlak, s velem akarsz lenni.

 

Fontosabb az, amit érzel, ha a neve szeretet,

Minél többet adsz belőle, annál több lesz teneked.

 

Úgy szeretnék odaadni mindent ami szép,

remélem, hogy nagykoromban megtehetem még!

Anyukám szeretlek