jazyg blogja

A rádió az én zenémet nyomja,

az énekes hangja karcosan lebeg.

A gitárnak, jajongva sír a húrja,

gyomrom a hangtól a torkomban remeg.

 

A hátára felvesz, röpít a zene.

Ez egy másik világ, rám nevet és néz.

Kezem mozdul, ahogy a dobos keze,

ütöm a ritmust, és ez, nem is nehéz.

 

Látok egy képet, amit nekem mutat,

a lüktető városban nyüzsgő bazár.

Járok vad tájat,nézek csillagokat,

felold ez a zene, és magába zár.