jazyg blogja

 A régi dűlőút porában keresem,

 a gyerekkorom tünékeny lépte nyomát.

A fasornak vén diófái, mint régen,

most már, nem mutatnak az utamnak irányt.

A tanyasor már csak emlékeimben él,

itt hiába keresem hová köt gyökér.

A múltnak mélységes kútjába tekintve,

magam előtt látom a régi tanyánkat.

A kemencéje hajnalra már kifűtve,

előtte,hajladozva hallom Anyámat.

A tészta megdagasztva este óta kel,

Ő most a parazsat falhoz igazítja ,

helyet túr a kenyérnek, közben énekel.

Fodrozódik a víz,és a kép eltűnik,

a tanya helyén csak a gaz magasodik.

Az erdőben hol bátyám csinált rejteket,

karvalyok és ölyvek leltek nyugalomra,

itt építettek a költéshez  fészkeket.

Csak az jár erre,ki emléket él újra,

jön felidézni a múltjának árnyait.

Keresni jön, és valami nyomot lelni,

hogy megtalálja gyermekkori álmait.

 

Latskónak

 

 

Hej, hogy milyen gazdagok vagyunk 
Mi mindig csak adunk ,csak adunk. 
Számolatlan szórjuk másoknak kincseink,  
jöttmentek, pökhendin fölözik javaink.
Hagyjuk elmenni az ifjaink legjavát, 
szaporítson másnak, keressen új hazát.  
Itt akar maradni,annak is van vámja, 
éhbérért dolgozhat ,ha akad munkája.
Oly hiába, ha okos,tanul és diplomázik,
állástalan marad,ha a "jótevő"hibádzik.
Így megy ez manapság,és mi ,látjuk a kárát, 
mi ,verhetünk hiába, akárhány lármafát.

 

Hazámhoz...

 

 

Hazám a drága magyar föld.
Hazám oly gyönyörű!
Elrabolt bércei tövén
a sorsunk most keserű.
Ránk tört a rontás,
és sújt a sors keze.
Elfogy a népünk!
Már nincsen ereje?!
Népem, sors verte magyar nép,
ne add fel harcodat!
Vedd kézbe sorsod,
vár még Rád feladat!
Most meg kell mutatni,
az egész világnak.
Szabadnak születtünk,
nem pedig szolgának!
Élünk még néhányan, a Kárpátok ölén,
kik tesszük a dolgunk, a vésznek idején.
Parazsat őrzünk, a Szabadság tüzéből.
Fennen fog lobogni, hitünk erejétől!