tövis tüske éj

janus•  2019. február 10. 11:21

 

vak hold koldul a tejút mentén      

mint aprópénz csörren a csillagsugár

fellegen botlik elcsoszog gyöngén

sötét foltjában fekete madár

 

tövis szememben a lámpafény

a nehéz csend szempillámra ül

kinn a párkányon gubbaszt a remény

majd szárnya hangja itt hagy egyedül

 

körém nő az este szúrós rózsaág

semmi az ember ha magában se hisz

zajokkal porladó avar a világ

csak az est ágából nő belém tövis

 

értelmét veszíti minden dobbanás

a csöndes lélegzetek hiábavalók

a magány ujjai közt metsző csattogás

 s mint rózsafejek hullnak a mondanivalók

 

szavak rügyeit letépi az éjjel

kietlen pusztaság a papír síkja

szeretni nekem nem lehet  fénnyel

vágyaim a sötét magához hívja

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Maria_HS2019. február 17. 13:52

Gratulálok!
Örülök, hogy olvashattam csodás versedet.: Maria

janus2019. február 12. 18:52

@Steel: Köszönöm Steel :)

Steel2019. február 12. 07:06

Magával ragadó ez a versed is. Te tinta vérrel születtél és költő szívvel. Több, mint gyönyörű.

janus2019. február 10. 20:31

@Rozella: Atya ég, már csillagokat látok :) Köszönöm!

Rozella2019. február 10. 19:56

Már szavam sincs... pedig ez nálam ritka! de hagyok jelet:

***

janus2019. február 10. 19:40

@pfbea: Köszönöm! :)

pfbea2019. február 10. 14:35

Ismét lenyűgöző képek, gratulálok, csodás alkotás!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom