Janus blogja
pont olyan
nyitott esernyőmből
zuhog az eső
talpam alatt szívem
buborékos kő
lenyugszik a remény
ott az ég peremén
összetört fényeit
szél söpri körém
nincs tavasz csak április
az ősz örök burok
sóhajtanék de minek
lassan haza indulok
cipőmbe kapaszkodva
a hideg sár lép velem
bámulom hisz pont olyan
mint szívemen a szerelem
furcsa istenség
nincs senki senki más
furcsa imádott istenség lettél
mindenki halandó
s elveszik belőlem
pedig csak vagy
semmit nem tettél
előbb a szél hallgatott el
behunyta szemét a nap
kifordult a föld
és már nem volt talpam alatt
csillagok törtek szét
apró finom szilánkos lett az ég
szárnytalan repültem
bőrömön égett vérem az izzó festék
a csend hálójába esve
bámultam hangtalan mellkasom
eltűnt a dobogás és nem szorít
nem szorít a fájdalom
megérkeztem bár elvesztettem magam
szemedbe nézek s eltűnök benne
s utánam már béke béke van
a tél hitvesé
hegy vagyok itt a puszta közepén
lábaimnál sziklák leomló remény
haldokló fáim a hegygerincemen
szél tépte sajgó sajgó gyötrelem
apró patak fut medre már sekély
hogy folyóvá legyen nincsen rá esély
szakadékaim szélén vén mohák
sárguló verseim néhai csodák
hegynek belseje halkuló moraj
csend ölén halkul az elsuttogott jaj
hogy ne hallja más a puszta földeken
a hegy szívében ég ég a szerelem
benn ott legbelül hol a szikla lágy
ezer fokon ring ring a régi vágy
de hideg már az éj ősz sárgít gyomot
a puszta nem rejti a puha lábnyomot
ami indulna a hegy szíve felé
hát lesz a hegy szíve a tél hitvesé
kérdőjellé
lép a láb menni menni kell
kő buktat bőröm tépi tört faág
menni kell de senkit nem érdekel
hogy bennem halott halott a világ
mellkasomban még dobban valami
fájdalom rángatta öklömnyi hús
néha már nem is akarom hallani
csend kéne már szomorú koszorús
lép a láb s az út oly bizonytalan
ki tudja az értelem merre merre van
s van-e vagy talán nem is volt soha
kérdőjelnek áll testem elhamvadt pora
magány-keringő
sárga fényt morzsol a hold
lassú kézzel pergeti
ágra hull füvön gurul
apró árnyék kergeti
szív dobol kettőt balra
nem jár a jobb se másképp
de újra eszembe jutsz
sajgó ritmusra rálép
egy érzés mely nagyra nő
befed betakar engem
és lép a magány felkér
újra táncba kell mennem