Janus blogja

janus•  2019. december 9. 22:44

lázálom

 

Apa, gyere, fektess le kérlek,

gyújts fényt, látod, hogy félek?!

Apa, gyere itt az ágyam széle,

miért nem látlak?! Ülj ide végre!

Apa, mesélj, valami szépet mesélj,

olyan hideg, nyirkos ez az éj,

apa, szomjas vagyok, ég a szám,

furcsa forróság ez, tán ég a ruhám?!

Homlokomra tedd hideg kezed,

apa, nem látom arcod, a szemed.

Ki fényen lép felém, az te vagy apa?!

Mért fehér rajtad a cipő, a ruha?

Nagyapa is eljött mondd, az hogy lehet,

mama is, bátyám is?! Jaj a könnyeket

had töröljem le, így ne lássatok,

apa mondd, most én is meghalok?

 

janus•  2019. december 8. 07:59

elszendergő

 

fény festi a sápadt jeget

fenyőfáról szárny integet

cinke repül ágról ágra

le a földre kis morzsára

 

lábak előtt van a morzsa

kabát ujjban kéz mely szórja

nagy sapkából két szem ragyog

hideg szélben is mosolyog

 

apó csoszog zacskó csörög

lépte alatt avar zörög

galamb kering veréb cserfel

mind boldog az eledellel

 

padra ül a nagy kabátos

teste fárad lelke álmos

keze lazul a mag pereg

és az öreg  elszendereg

 

álma könnyű szárnyon lebben

szíve halkul fagyos csendben

lábujjhegyen lép az alkony

jön az este ő se talpon

 

holdat fest az éj az égre

millió könny csillagfénye

veréb cinke gerle galamb

szárnya zúg mint a nagyharang

 

szendergésből örök álom

lélek hintáz fenyőágon

fény festi a sápadt jeget

ég kapuján apó siet

 

janus•  2019. december 3. 23:38

téli éj

 

ködbe bújt hófehér

fagy festette fák

ága közt szél zenél

holt melódiák

 

talp alatt zúzmara

szilánkja sikolt

serkenő vérsara

gyász feketefolt

 

csendgyöngyöt fűz az est

tűje hallgatás

lehelet mintát fest

egy elhalt suttogás

 

a hold kerek  radír

az égen maszatol

és lukad a papír

de befesti a toll

 

mit fog az éj keze

s mártja fellegvérbe

és komor fekete

cseppen a vidékre

 

janus•  2019. december 2. 07:06

tél

 

halkan lép az este puhán

fák árnyékában oson

úgy mint egy indián

kúszik át a bokrokon

 

felleg sóhajt pihe száll

lassút táncolva kering

és hófehér már a váll

s vállon a farmering

 

rózsán a december csókja

megsápadt vörös  bimbó

faggyal öleli hódolója

s jégbe zárva a flamingó

 

nincs  szín mind ellopta

a tél egyre csak meszel

s  a kökény mint hugenotta

bújik s kéken énekel

 

és nincs tovább beteljesül

elborít befed mindent a fagy

hideg kint  szívemben belül

jégben  minden s telem te vagy

janus•  2019. november 28. 17:13

november 28

 

eső hull ázik a november

menetel a szürke  percek hada

bujkál a fény kilépni nem mer

hideg  sárban vakon  a pocsolya

 

varjak ülnek a görnyedt csenden

néma a csőr szárny se lebben

nagy V alakban fönn az égen

darvak úsznak a messzeségen

 

lépek a kapun hajló rózsaág

töviséről hull rám a könny

szúrós valóságról a jóság

mosolygok törik a közöny

 

élettelen vörös rózsabimbó

fakó zöldön tövisen ringó

se lepke se gyors röptű dongó

a november nem egy zsibongó

 

valaha rég pont ezen a napon

talán ilyen volt a november vége

eső mosta a születésnapom

míg testemet édesanyám vére

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom