Janus blogja

janus•  2024. június 18. 21:54

Egyszer

 

 

Egyszer majd oly bonyolult lesz a világ,

hogy eltéved benne az értelem,

az ember,  mint levél lóg majd

az öntudatra ébredő gépeken,

és kacattá lesznek a versek,

s a szó festette képek a lapon

kikopnak, és semmibe tűnnek

az idő kezében himbálódzó radíron.

Egyszer majd halálos beteg lesz a Föld,

felszökő lázában minden megég,

poshadt tengerek vizében fuldoklik

a civilizáció, és az önző emberiség.

S ha nem lesz már se ember, se gép

szűnik a láz, és eltűnik az ember szennye,

meggyógyul a Föld, s talán egyszer

feltámadnak a szavak, e világegyetembe’.

 

 

janus•  2024. június 2. 15:08

Kábulat vagy valami más

 

 

Üres hordókat vernek csapra

és kábulva mulat a nép,

összecseng a bilincsek hangja,

mikor a tömeg az útra lép,

de a szabadságot  harsogják

az éhbérek láncain ütem,

ha mást mondanál, beléd fojtják,

és a hatalom hadat üzen.

 

A sovány fizetésen hitel,

nyögve mosolyog a hó vége,

ha kórházi fertőzés visz el,

hálásan rebeged, van béke!

migránstól,Brüsszeltől megvédve

így már léted maga a csoda,

ispáni korban vagy megvéve

te, ki nem vagy más, csak ostoba.

 

janus•  2024. május 31. 22:42

Eső zuhog, ázik a föld

 

 

Eső után ázott földből

ömlenek a férgek,

tetszelegnek büszkeséggel,

hogy ők mennyit érnek,

csúszómászók igazságát

tetvek veszik vállra,

a meghízott piócáknak

ki lesz a királya?

Soha nem volt becsületük

mily magasra tarják,

csúsznak, másznak habzó szájjal

a vádat felhabzsolják,

megrészegült tetvek, férgek

nyugovóra térnek,

álmaikban  ábrándoznak,

hogy valamit érnek.

janus•  2024. május 28. 13:51

névnap árnyékokkal

 

olyan kék már sohasem lesz az ég

mint mikor még élt az édesapám

és az  a lágy csend sem tér már vissza

mely dunnává lett altató szaván           

minden hajnalban az alkony kísért

árnyat vet a sarjadó reményre

ki mondja meg hogy mitől jóságos

ki az időt rá  oly szűken mérte

 

 

janus•  2024. május 24. 10:23

Gondolat jel

Istenről nincs mit mondanom

sohasem láttam

hitemben didergek

a foszló kiskabátban

igazság és becsület

megcsalt mind a kettő

emberség szeretet

terméketlen meddő

lehullt mag vagyok

az idő malma őröl

holnap csak egy név leszek

mit olvasnak egy kőről